Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Valló István: Győr százados ünnepe
Valló István Győr százados ünnepe 1843-ban A Karmelila téren összefutott a kíváncsi nép, amikor postakocsink vidám kürtöléssel keresztülrobogott a bécsi kapun. Néhány gyerek a Bárányig is utánunk szaladt, hogy kíváncsiságát kielégíthesse es tanúja legyen a postakocsi érkezésének. Valami nagy spcctáculumot nem nyu jlhatánk a kíváncsiaknak, mert mindössze ketten valánk, egy tiszt a üollner féle ezredből, meg jómagam. Útitársaink már a Nádornál kiszállának. A tiszt úr az utánuk szaladó suhancok egyikének kezébe nyomta csomagját s már siete is el. így a fogadós mosolygósan örvendező tisztelgését egyedül, de annál kegyesebben fogadám. Poggyászommal nem sok gondol okozék az elősiető személyzetnek, hiszen csak két napra jöttem. Láttam is a fogadós szörnyű kíváncsiságát, kiféle lehetek és mi járatban vagyok. Kirukkolok hál előtte gyorsan ésaperte, hogy a százéves ünnepséget jöttem megnézni, sőt meg is akarom írni a Pozsonyi Magyar Hírmondóban. Leve erre igen nagy becsületem a fogadós uram előtt, aki azt sem tudta hogyan járjon kedvemben. Adta a jó tanácsokat, kihez menjek, hova forduljak, kikkel beszéljek, mit nézzek meg. Végig is hallgatám türelemmel, minek árultam volna el neki, hogy eléggé verzatus vagyok itt, hiszen kél évet tölték el a jogakadémián tanulva s hogy épen a jurátusi években kölötl s azóta ingatlan fennálló barátsággal var engem Karpf Sándor szenátor úr, Karpf Antalnak, a messze híres orvosnak fia. Nem is késlekedek tovább egy tapodtat sem. Az emlékezésnek melege úgy álfü te, hogy azon nyomban neki indultam a városnak, hogy a jólismert régi utcák, öreg házak közöli kószáljak a szép évek kedves emlékeit keresve. Olthatatlan szomjjal indultam neki a bolygásnak, de a szándék, bizony felibe marada, mert — uramfia — nem győztem eltelni a csodálkozással, hogy a tíz év alatt, amely időközben leperge, mennyire megváltozott és mondjuk ki nyíltan, mennyire megcsinosodolt ennek a varosnak a külső képe. Sa régi emlékek helyeit az újdonságok töltenek el. Mar a postakocsiból vágyakozó tekintetet vetek a szigetre, a város kedvelt gyönyörködtető helyére, amely ugyancsak megszépüle. Utam hát arra irányozám. A bécsi kapuhoz vezető útnak mindakét oldalán rendben tartott kedves sétautak kanyarognak a fák alatt. Az út jobboldalán áll a színház, mellette egy kis bodega-féle épület, ahová a színészek szoknak járni étkezni. (Való igaz, hogy ilyenkor ellepi a város aranyifjúsága is.) A másik oldalon kedves promenád. Itt van a nemrég elhelyezett „ivó zengő játék" is, egy kút, amely leleményes szerkezettel többféle zenedarabot is játszik. A márciusi szép napsütés igen sok népséget csalogata ki kellemes időtöltésre. Különösen a szépnem keresi fel előszereleltel a promenádot, ez pedig Győrött ugyancsak kiadósan szép spectaeulum. S inert a zengő kút éppen egy Mozart menüettet jatsza, nemcsak a szemet gyönyörködlelé a látvány, hanem a fülnek is felette kellemetes vala a nyújtott muzsika. A színház öreg falai is egészen megújulának. Úgv látszik Ecker János uramnak, a nagy színházbarátnak mégis sikerült kierőszakoskodni egy kiadós tatarozást. A színház falán a
