Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)
vége óla ellenőr/ő királyi biztosok, de akár a külső tanács is, túlságos betekintést nyer ennek a sokszor igen jelentős vagyonállagot kezelő városi gazdálkodás kulisszatitkaiba, a városi vezetőség kisded játékaiba. Ezért e fontos munkát a törvényhatóságok vagy szabotálták — mint sok megye lette —, vagy külön függetlenített bizalmi ember, önálló levéltáros állásának engedélyezéséhez kívánták kötni. Az állami adóbevételek biztosítását azonban mindennél fontosabbnak tartó udvar erre a közvetlen anyagi hasznot nem hajló célra külön pénzt nem volt hajlandó engedélyezni, sa levéltárrendezési munkára a törvényhatóságok meglevő tisztviselői karát kívánta felhasználni. Az udvar ebből az álláspontból, mely természetesen a levéltárrendezés ügyét éppen nem, vagy legfeljebb csak nagyon lassan vitte előre, lassanként csak akkor kezdett engedni, amikor a feudalizmus egyre mélyülő válsága során ráébredt az abszolút államhatalom és a rendek törekvéseinek a feudalizmus fenntartásában alapjában véve már közös igényeire. Ekkorra, a XIX. század második negyedére fogják csak engedélyezni az egyes törvényhatóságok számára az önálló levéltárosi állások megszervezését. Ezt a több szálból összefonódó bonyolult problémakomplexust kell szem előtt tartanunk e kor minden hasonló törvényhatósági levéltártörténetének tanulmányozásánál és így akkor is, mikor a következőkben a Győr város önálló levéltárosi állásának megszervezése körüli egy évszázados huzavonát fogjuk figyelemmel kísérni. Az önállóságát visszanyerve gyors fejlődésnek és növekedésnek induló város irattermelése — megfelelően a városi igazgatás e növekedéssel párhuzamos differenciálódásának is — a következő években már oly jelentékenyen megnőtt, hogy az iratanyagáltekintése hovatovább egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Az 1750 körül átalakított régi városháza, — amikor is emeletet húztak az épületre — * a belső elrendezések során bizonyára módot nyújtott arra, hogy a földszinten elhelyezett leveles lár felduzzadt anyaga tágasabb helyiségben legyen tárolva. Az archívum iránti érzék és érdeklődés fokozódását kell ugyanis felismernünk a városi tanácsnak a XVI11. század derekán telt azon megállapításában, hogy az irományok, de főleg a régiek, valamint a hozzájuk tartozó mellékletek a legnagyobb rendellenség állapotában vannak. De továbbmenőleg, a tanács nem elégedett meg e puszta ténynek a lerögzítésével, hanem bizottságot nevezett ki a rendezés „igen hasznos és szükséges munkájának" elvégzésére. A bizottság tagjai (Szalay György és Döller Péter gazdasági biztosok, úgyszintén Schopf János írnok) részére fejenként 100 forint tiszteletdíjat szavaztak meg, azzal a kikötéssel, hogy nemcsak a régi, hanem a legújabb iratokai is rendbe szedik az évek és számozások figyelembe vételével. * A rendezés munkája tulajdonképpen a nótárius t illette volna meg, de kibővült ügyköre es aránytalanul megszaporodott ténykedése lehetetlenné tette számára az. ilyen különleges feladat végrehajtását. Pedig Miskolczy Ferenc városi jegyző valószínűleg szivesebben segédkezet volna ennél a munkálatnál, hiszen egész, évi fizetése csupán 200 forintra rúgott. A bizottságot azonban úgy látszik a tisztes honorárium kilátásba helyezése sem serkentette komolyabb munkára, legalább is erre következtethetünk abból a körülményből, hogy hat esztendővel később a királyi udvari kamara előterjesztést kért a tanácstól olyan személynek bérezéssel való alkalmazására, aki a nyilván felületesen rendezett archívumnak rendszerbe hozására és igazgatására alkalmas lenne. 7) De mivel 1752 tői kezdve a városjegyző mellett már vicenolarius is működölt, a tanács megfelelőbbnek tartotta, ha nem javasol külön személyt, hanem inkább a nótárius t hagyja meg továbbra is a leveles- ,
