Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)

ága/ó működését. Régebbi alakjuk a/ ún. városkönyve volt, melybe az önkormányzati ténykedésekkel kapcsolatos és a polgárok egyéni érdekeit szolgáló fonlosabb ügyeket sorjában feljegyezték. Vaskos köteteiben számadások, árszabások, statútumok, ítélkezések, tanúvallomások közé céhszabályok adás-vételi szerződések és egyéb magánügyletek voltak beékelődve. Pótolhatatlan kárt és veszteséget jelent, hogy a török pusztítások ezeket is megsemmisítették. A protocollum formája a városi vezetőség közhatósági jellegének differenciálódásával párhuzamosan alakult ki, s tartalmát tekintve akkor már az. igazgatás és törvénykezés lényegét ölelte fel. Ezzel egyidejűleg különülnek el az egyes homogén természetű ügyekre vonatkozó feljegyzések, jegyzékek, majd önálló kötelek, mint pl. az adózással, vagy polgárjog-szerzéssel kapcsolatos könyvek. A középkori leveles láda mindennek befogadására természetesen már jó korán szűknek bizonyulhatott Győr városánál is, valószínű tehát, hogy idővel szekrény váltotta fel, illetve együttesen szolgállak megőrzésre szánt írott anyag tárolására. Ez az oklevelekből és főleg könyvekből álló gyűjtemény azonban különösebb kezelést nem igényelt. A legfőbb cél az volt, hogy e köz-és magánérdekből fontos sőt életbevágó dokumentumok biztos helyen legyenek és szükség esetén rendelkezésre álljanak. A városigazgatással és törvénykezéssel járó egyre komplikláltabb ügymenet és felszaporodott írásbeli munka mégis lassankint nélkülözhetetlenné tette, hogy az ítélkezésekhez, határozatokhoz szükséges rendeletek, törvények, tanúvallomások stb. a fogalmazásokat végző városi nótárius számára mindenkor kéznél legyenek. A ládába, illetve szekrénybe zárt írásos anyag így hovatovább átkerült a városbíró házából a nótárius szállására, aki ettől kezdve hallgatólag egyben e kezdeti „archivum" őrzőjévé vált. Régebbi írott emlékek hiányában az első adatot az 1624. évi tanácsülési prolocollumban talál juk a város jegyzőjére vonatkozólag. A feljegyzés egy Nagy György nevű polgárról szól, aki ebben az esztendőben lelte le az esküt, mint „juratus nótárius civitatisJaurinensis". ' Ez azonban nem jelenti azt, mintha a jegyzői intézmény nem volna már sokkal régibb keletű. A városi ügyvitelben korai szerephez jutott írásbeliség a középkor utolsó harmadában már nehezen nélkülözhette a notarius-l, akinek fizetéséről a városbíró időnkint külön intézkedett. Felvetődik ezek után a kérdés, vajon Győr város archívumáról mikor történik első ízben említés a levéltár mai anyagában ? Aránylag elég későn, meri a XVII. századi tanácsülési jegyzőkönyvekben nyomát sem találjuk és a XVIII. századnak is csak közepe táján olvashatunk róla hivatkozást, holott kétségtelen, hogy említeti kezdetleges megjelenési forrnájában már a középkor végén is létezett. A községi keretekből a városodás felé haladó önkormányzatok levéltár-képződése ugyanis sokkal kedvezőbb körülmények közt indulhatott meg, mint a vármegyék esetében. Miként az oppidum, éppen úgy a civitas székhelye is állandó s a városbíró tanácsával együtt ugyanott lakik. A judex házában őrzött oklevelek, könyvek így nincsenek a vándorlás költöztetés veszélyének kitéve. De a székház kérdése is a városnokál már legtöbbnyire korán megoldást nyer, mely körülmény egyben az archivum elhelyezéséről valógondoskodást is jelentette. Győr pl. már az 1560asévekben megépítette az. úgynevezett „régi városházát", egy, a káptalan által átengedett s romba dőlt préposti ház helyén. Biztosra vehető, hogy az. archivum ebben a/ épületben végleges otthonra talál t,s ha a végzetes várostrom (1594-ben), valamint a mindent felperzselő négy esztendős török megszállás be nem következik, a város becses középkori oklevelei olt épségben megmaradtak volna.