Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Grábics Frigyes: Művelődés Győrött a

Grábics Frigyes Művelődés Győrött a 18. század középső harmadában A művelődés egyes ágainak áttekintését az alábbi vizsgálódás időszakában is az egyházakkal kell kezdeni. Nemcsak mert a vallási tanítás a művelődés minden ágában érvényesült, de a változások, új fejlemények is jobbára a vallás keretében jelentkeztek. A régi hatalmak, a káptalan és a város mellett harmadik, sőt legerősebb a főkapitány: a hadi érdek, a vár védelme még háttérbe szorít egyéb szempontokat, vitás esetben Bécsben jobbára neki adnak igazat. A püspökvárat csak a század közepén kapja vissza jogos tulajdonosa. A város nyelvi és vallási összetétele annyiban változott, ahogy egyrészt a városba nyugatról beköltöző iparos és kereskedő polgárság valamint az elbocsátott, hazájukba visszatérni nem kívánó „regementalattvalók", másrészt a kisebb etnikai és nyelvi csoportok asszimilációja ezt befolyásolta. Látványos, erőszakos hittérítés már nincs, törvényes és törvénysértő korlátozás van. A katolikus egyház régi pozíciója változatlan, az uralkodói kegy és a kormányhivatali reflex működik. Az időszak püspökei, Sinzendorff Fülöp Lajos (1726-1732) és Groll Adolf (1733-1743) elődeikhez hasonlóan diplomáciai, egyházmegyén kívüli megbízásokat is teljesítettek, gyakran voltak távol székvárosuktól. Külföldiek voltak, ezt az egyébként általános jelenséget az 1741. évi országgyűlés szóvá is tette. A királyné megígérte, hogy a hivatalokat és méltóságokat magyarokkal tölti be; de nem ígér az egyházi méltóságok és a magyar ügyek intézői személyét illetően. Mégis, az első adódó alkalmak egyikén, a gyengélkedő Groll győri püspök utóda, Zichy Ferenc esetében teljesül az ígéret, O egyébként meghatározó személyiség negyven éves kormányzása (1743-1783) egész időszakában. Lényeges az az előzmény is. hogy létszámában állandósult és anyagilag is megszilárdult a 14 főnyi székeskáptalan. A kapcsolat a város és az egyház vezetői, a püspök és a székeskáptalan között nem kizárólag spirituális volt. Nemcsak a túlnyomó többség vallási vezetője, hanem a város egyre nehezebben vállalt földesura is. A mezőváros küzdelme a földesúri függés ellen, a régi jogállás visszaszerzéséért valójában a 17. század eleje, az 1598. évi visszatelepedés óta folyt. Országos folyamat volt ez, a hazai városfejlődés egy eleme: 1751-ben Győrrel együtt még három másik város szabad királyi városi jogállását erősítette meg az országgyűlés. Az. új státus kiküzdésének első csatája a város és a káptalan mint földesúr közötti megállapodás volt. Lettek ennek művelődési kihatásai is; vagy például a városplébánost, akit eddig a püspök nevezett ki, ezután a kanonokok közül a városi tanács választotta. A város és a káptalan közötti alapszerződésben ugyan nem szerepelt, de a városra háramlott a kegyúri kötelmek keretében az iskolák fenntartása is. (Érvényes ez a II. József rendelkezéséből létesülő nádorvárosi és szabadhegyi plébániára is, viszont nem Újvárosra, melynek ekkor még magánkegyura van.) A tisztújítást szabályozó királyi utasítások 1743-ban és utána is tartalmazzák a formulát, hogy a tisztségviselők gyarapítsák „az igazi római katolikus hitet". A továbbiakban a nem katolikusok száma a városi tisztségekben csökkent: az időszak városigazgatásának kutatója úgy látja, hogy a püspök vagy a káptalan szabadabban dönthetett alkalma-