Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII..században
arestatioval"... „okvetctlen ezt mi nem javaliuk...") mert az valójában csak a királyt vagy a nádort illeti. A kecskemétiek — írta Eszterházy — különösen panaszkodtak a győri gyakorlat ellen. A jövőben csak akkor tegyenek ilyet — folytatódott a nádori figyelmeztetés — ha valaki megnyugtatóan bizonyítja az adósság létét és megmutatja ez. adósát is. Az adós helyett tilos bárki feltartóztatása. ' 1642 július 2-án az Udvari Kamara átiratban kérte a Magyar Kancelláriát és a Haditanácsot, hogy a győri polgároknak és Sibrik főkapitány-helyettesnek tiltsák meg a felső-magyarországi marhatőzsérek pénzének és javainak mások adóssága miatt történő lefoglalását. 16 * 1645 február 16-án további bizonyítékául annak, hogy semmi sem változott, a győri harmincados a megyegyűlésen tiltakozott, mert a helybéli kereskedők pénzt adnak előlegként a hódoltsági embereknek és ha azok nem teljesítik e kötelezettségeiket, akkor másokat fogatnak el értük. 17) 1649 novemberében a már ismertetett Dürnperger/Szováti Nagy/Hencsei ügyben tett árestálások negatív következményeit vizsgálták meg a győri káptalan hites emberei. A harmincadjövedelmekben mutatkozó csökkenés hatására ugyanis Lendvay János harmincados kérte az árestálások és a bevétel-visszeesés közötti összefüggés felderítését. A kecskeméti nemes Kis-Nagy János (25 éve hajtott marhát Győrbe) vallomása szerint őket a tilalmak sohasem érintették, a dunamelléki kereskedők viszont sokáig nem mertek Győrbe jönni. A mindszenti Csetere Demeternek ugyancsak nem volt gondja a győri tilalmakkal, a madocsai Borbély István, a tolnai Csapó Péter, a fejérvári Nagy Bertalan azonban erősen féltek egy esetleges árestálástól. Borbély úgy vélte, hogy tőlük legalább 1000 marhával többet hoztak volna, ha nincs ez az ügy. Csapó (32 éve kereskedett) két esztendeig nem mert a győri piacra jönni. Nagy Bertalan (25 éve kereskedett) azt mondta, hogy Tolnából jóval több marhát hajtottak volna ha nem félnek. 18 ^ Négy évtizeddel később, 1689 nárcius 28-án Pest megye közgyűlése fordult levéllel Győr megye nemességéhez a kecskemétiek érdekében, akik királyi védlevelet kaptak és ennek segítségével reméltek megszabadulni az árestálás nyomasztó terhétől. 1 * Mint mondottuk az. egész problémakör az előleg-rendszer el terjedésével függött össze. Előleg nélkül ugyanis az alföldiek mozdulni sem tudtak, hiszen a felvásárlás, a különböző illetékek, vámok, a felhajtás költségei jelentős forgótőke működtetését tették szükségessé. Ezzel pedig alig-alig rendelkeztek. 1642 január 10-én Török János a Szilason lakó Bécsi Ferencnek marhavásárlásra adott 100 gráci ezüst tallérját követelte vissza, kamattal együtt. 20 ^ Czentner Wolfgang mészáros, marhakereskedő 1642-ben kelt végrendelete szerint, 1640 augusztusa és 1642 februárja között a kecskeméti Cseh Mihálynak 200 tallért, Szilágyi Mihálynak 300 tallért, Szűcs Mártonnak 200 tallért, Szabó Benedeknek 909 tallért, balatonkajári Tóth Istvánnak 198 tallért adott „baromvásárlásra". 21 * 1681 áprilisában a győri harmincados felterjesztést készített a harmincadjövedelmckről és ebben ismételten leírta az előleg- rendszer súlyos következményeit. Az évek folyamán, miként korábban is, az alföldiek és máshonnan származó tőzsérek ismételten nagyobb összegekel vettek fel állatok és más árucikkek vásárlására a győri marhakereskedőktől. Szállításaik azonban pontatlanul, késedelmesen történtek s miután a győriek is pénz nélkül maradtak már ők is hitelbe vettek más üzletfeleiktől állatokat. A csapda azzal zárult be, hogy a külföldieknek tovább adott szarvasmarhákért a bécsiek vagy a németek sem fizettek időben. 22 * Figyelembe kell egyébként azt is venni, hogy a megbízások teljesítése nem egyszer az események szerencsés egybeesésétől függött és a legkisebb működési
