Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII..században

hát a győri hetipiacon és hajtották tovább Magyaróvár, Bécs felé. Az itáliai tőzsérek megbízásából közvetítettek az alföldiek és az olaszok között, gyűjtötték utóbbiak számára a kisebb csordákban felhajtott állatokat a Győr környéki legelőkön. Egy részük mint kereskedő-mészáros nemcsak adásvétellel, de a vár katonaságának húsellátásával is fog­lalkozott. Klasszikus képviselőiknek a mosoni jobbágycsaládból származott, nemességre emelkedett id. Iványos Miklóst, a Fejér megyei ugyancsak nemesített jobbágyfiákat För­dős Mihályt és Pétert vagy a német származású Hans Salzert, a Védenyből származó Wolfart Andrást tekinthetjük. A másik nagy csoport a posztóval, fűszerrel, vasárukkal kereskedő, boltos és vásározó kalmárokból állt, noha átfedések természetesen nem egyszer előfordultak. A század első felében Beccaria Virgil, ötven évvel később Gindl Orbán — az egyik olasz, a másik né­met/osztrák eredetű — személyesítette meg őket leginkább. Egy a Győr vármegye nemesi összeírásai között található kimutatás szerint 1669 október 30-án összesen 77 kereskedéssel foglalkozó nemesszemélyt regisztráltak Győr városában: borral és sóval 29, „mindenfélével" 23 fő kereskedett. Magyar nemes tőzsér 18, német marhakereskedő 8 személy volt. Bizonyára nem véletlenül az utóbbi két cso­portban voltak a legtöbb adót fizetők: Fördős Mihály és Péter illetve Keresztély János (Johann Christian) — mindhárman 20 forinttal feljegyezve. Az egy főre jutó kerekített adóátlagot tekintve a „németek" 13 forintot, a magyarok 10 forintot, a „mindenfélével" kereskedők 9 forintot, a borral/sóval kereskedők 5 forintot fizettek. Azaz a vagyoni ará­nyok világosak és egyértelműek: az állatkereskedelemben érdekellek a város kereskedel­mi életének legtehetősebbjei. Annál is inkább, mert a „mindenfélével" foglalkozók között az élvonalbeliek 10 forint adóval maguk is a tőzsérkedésben voltak leginkább érdekeltek. Igencsak megjegyzendő azonban, hogy majd mindnyájan tisztviselők és katonák: Ta­mássy János, Bigino Péter, Tarczi János, Csepellényi Ferenc, Balasko István, Sibrik Mik­lós, Takó Miklós, Semberger Mihály — és „igazi" kereskedő-tőzsér csupán Pap Lukács, aki jobbára nem Győrött, hanem a közeli Mezőőrsön lakott. A marhafelhajtás meghatározó bázisterületei a győriek számára is a Duna-Tisza köze, Debrecen vidéke, Erdély, a dél-dunántuli Somogyság. A rendszeres kapcsolat, a hitelbe vásárlás vagy éppen megfordítva az előleg-rendezer mindennapos jellemzői a kecskemé­tiekkel, fajsziakkal, madocsaiakkal, tolnaiakkal való összeköttetésnek. A bonyolult köl­csön és adóssági ügyek a harmincadosok visszaéléseivel összefüggésben adják ezekhez a konkrét példákat. 1627-ben a Horváth János győri harmincados ellen telt panaszokra meghallgatott tanúk között Nagy Máté győri gyalogvajda, sógora Nagy János kecskeméti lakos nevében mond la el, hogy 1626-ban utóbbi egy falka barmot hajlott fel az Alföldről Győrbe és Ovárra és a vámosok mindkét helyen megsarcolták. Karácsony Gergely büzüi (Somogy megye) embernek, aki nem tudta a piac ideje alatt az állatait eladni, a továbbhaj­tási engedélyért kellett borravalót adnia. Somogyi János győri lakos társaival együtt, Csapó János „alföldi"-től vásárolt 63 ökröt. * A Duna mentén, Fajszon lakos Csapó Péter 75 ökröt adott el három győri kereskedőnek: Alapy Balázsnak, Mérő Jánosnak, Balog Jánosnak. 9 * Mindhárman visszatérő szereplői évtizedeken át a helyi marhakereskede­lemnek. Egy 1629-ben — Simon Mihály,Gubacsi Gergely, Szana Mihály kecskeméti polgárok panaszára — folytatott vizsgálatban 32, zömében győri, marhakereskedő tanúvallomását rögzítették. Valamennyien sok éve kereskedtek marhával. Tar István 5, Kovács Péter 10,

Next

/
Oldalképek
Tartalom