Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE

adaptálásával tömegeket vonzott az általa bérelt színházakba. Olyan jelentős műveket ismerhetett meg a vidéki publikum, mint Ibsen: Nórája, az Elektra, Rómeó és Júlia, Borgia Lucrézia és a Stuart Mária, Blaha Luj%a és Jászai Mari vendégjátékával. Vagy a zenés műfajok közül a Bánk bán, Othello, Varázsfuvola és a Norma című klasszikus operák és a korszak siker operettjei, mint a Cigánybáró, Csárdáskirálynő, Ne bánts vi­rág, és Sullivan:240 Mikádó241 című daljátéka.242 De természetesen nem maradhattak el az akkor virágkorukat élő népszínművek, mint a Tündérlak Magyarhonban, Piros bugyel­­láris, a Csikós és a Szökött katona című országos sikerdarabok. Csak felvillanthattunk néhány művet abból a gazdag kínálatból, amit Somogyi színre vitt a vidéki állomáshelye­ken. Valójában ugyanis több száz darabot tartott műsorán és a színi évadok alatt, szin­te minden nap a nagyérdemű elé léptek. Ma már elképzelheteden ez a műfaj beli válto­zatosság és gazdagság. Somogyi Károly pályájának egyik csúcspontja, amikor 1895-ben, nyolcéves pécsi, nyári je­lenlét után a Pécsi Nemzeti Színház élére álhatott.243 Ez volt a második színházavatása, mert 1892-ben a szegedi színház megnyitását is rá bízták. Összesen négy évet töltött el Pécsett, ahol állandósítani tudta az országos igényű műsorokat is. Közben fontosabb nyári állomáshelyeit is meglátogatta, mint Kaposvár (ahol szintén saját költségén létesí­tett nyári színkört), Balatonfüred, Szombathely és Nagykanizsa. Győri és soproni fel­lépései ekkor már véget értek és az ország déli régióit, illetve az erdélyi városokat ke­reste fel színtársulataival. Győr és Sopron ezért Szombathellyel és Pápával alkotott kö­zös színikerületet. Pályájának utolsó szakasza Pécsről, némi félreértések és személyeskedések után 1899 tavaszán jött el, majd egy éves ideiglenes vendégfellépéseket követően, az 1900 őszén általa átadott nagyváradi Szigligeti Ede Színház vezetését bízták rá. Mint a nagyváradi—gyulai színikerület igazga­tója, az 1907 őszén történt nyugdíjazásáig irányította a régió színházi életét. Nagyvárad 240 William S. Gilbert (1836-1911) és Arthur Sullivan (1842-1900) a viktoriánus Anglia népszerű operett szerzőpárosa. Gilbert, a librettista, fantáziadús, abszurd fordulatokkal és tipikus angol humorral átszőtt történeteihez Sullivan komponált fülbemászó dallamokat. Tizennégy közös művük közül a legnépszerűb­bek a H.M.S. Pinafore, A Mikádó és a Kalózinas/ The Pirates of Penzance, melynek bemutatója 1879- ben volt New Yorkban, majd 1880-ban Londonban, hatalmas sikerrel. 1981-ben a Broadway-n újra felfe­dezték, 787 előadást ért meg, és a világ számos színháza azóta is műsoron tartja. 241 Sullivan operettje a mesebeli Japán egy távoli tartományában, Titipuban játszódik, ahol furcsa törvé­nyek uralkodnak. Halállal büntetendő például a házasságon kívüli udvarlás. Ko-Ko Titipu fő­ítéletvégrehajtója - aki egyszer régen már megszegte ezt a törvényt, s csak annak köszönheti életét, hogy elvállalta a hóhéri állást - korrupt miniszterei segítségével szigorúan őrködik a rend felett. Szépséges gyám­leányát, a fiatal Yum-Yumot készül feleségül venni. Japán Mikádójának fia, Nanki-Poo szintén Yum-Yum kezére pályázik, de - mivel megszökött a császári udvarból vérszomjas jegyese, Katisha elől és azóta sze­gény vándorénekesnek álcázza magát - alig van esélye, hogy Ko-Ko hozzáadja a lányát. Eközben a rette­gett Mikádó, aki a faképnél hagyott menyasszony társaságában eltűnt fiát kutatja szerte Japánban, útban van Titipuba, hogy megbüntesse Ko-Kót, amiért hónapok óta egyeden bűnös feje sem hullott porba a tartományban. Ko-Kónak sürgősen találnia kell valakit, aki önként hajlandó megválni a fejétől. 242 Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. 243 Márfi 2003. CD ROM 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom