Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE
1868 és 1871 között, három évadon át játszott a győri öreg színházban és elsősorban az énekes darabok, az operettek jól megszervezett, korrekt előadása volt az erőssége: „Kocsisovszky nagy érdeme, hogy a színészet renoméját visszaállította, szervező-képessége által a színészetnek Győrött biztos tételt teremtett, de másrész} aZ Ó működésével kezdődik Győrött a tulajdonképpeni operett-korszak. A közönségen erőt vett az operett-láz amelynek meghódolt Kocsisovszky, nem volt bátorsága kockáztatás nélkül nem is tehette, mint évek előtt Hubai Molnárral, hogy szembeszálljon a divattal; akkor Hubainak sikerült a harc, de Kocsisovszkynak már bajosan sikerült volna, mert a láz inkább elfogta a közönséget, a társulat drámai erői pedig nem voltak olyan hatalmasak, mint néhány év előtt. Azonban, mint már említettük, Kocsisovszky nem hanyagolta el a drámát sem. A régibb kitűnő drámák r az újabbak, tragédiák és franáa vígjátékok szerepeltek műsorán. Énekesei a dráma terén is megállták a helyüket. ”205 Mindezek után egyértelmű, hogy Kocsisovszky viszonylag hosszú időt tölthetett Győrben, s talán több időt is megélhetett volna a győri színpadon, ha 1871. szeptember 22-én nem halt volna meg 54 éves korában. Sírja Győrben található.206 Halála után felesége vezette a társulatot, művezetője Lászy Vilmos volt, akinek 1872 virágvasárnapján adta át az igazgatói posztot. Pályaképe szerint 1857. május l-jén lépett fel először Pázmán Mihálynál. Kassán sok évet töltött; Győrött 1858—60-ban és 1871—75- ben szerepelt; 1862-től 1870 áprilisáig Latabár Endrénél játszott. Az 1870-es években, mint igazgató működött a vidéken, Győrben 1875-ig és Kassán 1875-78-ig. 1878-tól Mándokynál szerepelt Debrecenben, majd Takácsnál (1879) és Miklósynál (1880). 1880 októberétől újra, mint színigazgató működött, előbb Kecskeméten (1880), ezután Eger, Ungvár, Beregszász, Miskolc (1881), végül Eger és Sátoraljaújhely (1882) voltak az állomásai. 1883 augusztusában nyugalomba vonult; ezután színművésznő neje, Kövessy Etelka ápolta és gyermekeit nevelte. Meghalt 1891. július 13-án Budapesten, és a budai németvölgyi temetőbe kísérték színésztársai, ahol végső kívánságának megfelelően a sírnál Németh János és Kiss Mihály, a budai színkör tagjai elénekelték a «kalapom szememre vágom» kettőst és Lukácsy Sándor, a színészegyesület alelnöke tartott fölötte búcsúbeszédet.207 Lászy átszervezte a társulatot, és hasonlóan Kocsisovszkyhoz, ő is három évadot tudott megtartani a Radó-szigeti színházban. 1872 és 1875 között. Lászy működése alatt alig hozott színi kritikát a Győri Közlöny, de véleményét a színtársulatról és a nemzeti színészetről egy ízben 1874 derekán mégis elmondta: „Mindenkor hű pártolója a nemzeti színészetnek, s ha most nem hoz bírálatokat, annak oka, mert vagy folyton dicsérnünk kellene az igazgató (Kocsisovszky) tapintatosságát és a tagok kitűnő tehetségét ama bizonyos stereotyp kifejezésekkel: „gyönyörűen játszott”, „helyesen fogta fel szerepét”, „óriási tetszést aratott”. Mint hogy az új divatú szjnbítrálók szoktak, de ehhez semmi kedvünk nincs, vagy pedig részrehajlatlan bírálatot hozni és keserű igazságokat mondani, ami nagyon gyakran megtörtén205 Koltai 1890. 71. 206 Koltai 1890. 71. 207 https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1szy_Vilmos 2019. február 5. 55
