Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE
tához szerződtek s ezzel elkezdődött az a hosszú évekig tartó vándorlás, amely érett színésznővé érlelte a tehetséges gyermeklányt. E vándorút során kétszer is visszatért Győrbe; először 1859-ben Hidassy Elek színtársulatával, majd 1863-ban a Drágus Károly vezette színésztruppal lépett fel a „vizek városában”.126 Ekkor még csak 13 éves volt, de már az ország több színpadán is megfordult, s népszerűsége egyre növekedett. Sikeres váci, pozsonyi, székesfehérvári turnékon szerepelt ezt követően, de Győrbe már nem tért többet vissza. A sors úgy hozta, hogy gyermekkora első szerepeiben láthatták csak a győriek. Utolsó győri vendégjátékát követően a cseperedő ifjú hölgy pályafutásában új korszak köszöntött be: 1864-ben a Molnár György127 vezette Budai Népszínházhoz szerződött, ahol a Csikós című népszínműben már országos sikert aratott. A teátrum mégsem kerülhette el a csődbejutást, s ekkor egy rövid balatonfüredi kitérőt követően, amit Latabár Endre truppjánál töltött el, Szabadkára került Sípos Károly színtársulatához. Itt ismerkedett meg a színház karmesterével, Blaha Jánossal, aki igen sokat törődött zenei-énekesi képzésével. Kettőjük kapcsolata végül is házassággal folytatódott, amikor 1866-ban a cseh—német származású karmester megkérte Kölest Eujsgi kezét, aki felvette férje nevét s a haláláig megtartotta.128 Majd a házaspár Debrecenbe szerződött, s ettől az időszaktól számítják életrajzírói, az ott elért sikerek alapján színészkarrierjének kezdetét. Mégsem nevezhetjük felhődennek a debreceni éveket, hiszen itt vesztette el férjét, aki tüdővészben hunyt el 1870 januárjában. Az ekkor húszéves ifjú özvegy Nagyváradon és Kolozsváron vendégszerepeit, s az ottani sikereinek is köszönhetően szerződtette le a pesti Nemzeti Színház 1871 tavaszán. Bemutatkozására az ország első számú színházában 1871. május 7-én került sor a Tündérlak Magyarhonban című népszínműben, Marcsa szerepében, amely szerep pályafutásának egyik legsikeresebb alakítása volt.129 Négy esztendőt töltött a Nemzeti Színházban, amikor 1875 szeptemberében egy egri vendégjáték során megismerkedett Soldos Sándor helyi földbirtokossal, akihez hamarosan férjhez ment. volt. '26 Márfi 2000. a. 20-21. 127 Molnár György (Müller György, Nagyvárad, 1830. április 13. - Budapest, 1891. szeptember 30.) színész, rendező és színigazgató, a budai Népszínház megteremtője. 1870-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették első tragikusnak, később rendezőnek. A Valériában tüntette ki magát legelőször a Nemzeti Színházban a színpadi felvonulások nagyszerű elrendezésével. Még nagyobb sikert ért el a Brankovics György operának rendezésével és részben annak a fényes kiállításnak köszönhette, hogy ez 1874-ben kilencszer került színre egymásután. Nemsokára az igazgatósággal való súrlódások miatt megvált a Nemzeti Színháztól. A Népszínháznál is csak fél évet töltött, mint rendező; hasonlóan rövid volt kolozsvári igazgatói pályája. Ettől kezdve mint shakespeare-i alkotások ábrázolója folyton a vidéken bolyongott, falurólfalura járt apró siralmas viszonyok közt tengődő truppokkal, hogy Lear királyt és III. Richárdot eljátssza. Utoljára 1884-ben lépett színpadra Selmecbányán. 1891. januárban nyugalomba vonult és Budapesten élt. O volt az első modern értelemben vett magyar rendező, aki a technikai fogások és látványosságok iránt nagy érzékkel bírt. Foglalkozott a színpad elméletével is. 128 Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György. Akadémiai, Budapest, 1994. '» Márti 2000. a. 20-21. 41
