Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
volt Pandur Teréz Aase-ja, megfogó erejű Daniss Győző915 Dovre-királya. Meleg líraiság hatotta át Radnay Irén Solvejgját. Elismerés illeti Szalay Károly igazgatót, nemcsak játszott, hanem a rendezés nehéz munkáját is végezte; hozzátehetjük: minden várakozásunkat meghaladó sikerrel. A kísérő Grieg916 zenét Erdélyi Pataki Leó karnagy gondos vezénylése szólaltatta meg. A szépszámú közönség meleg ovációval tüntetett a tartalmas és élményt jelentő előadás mellett. Sajnos a hatalmas tüsszentések és köhögések annál jobban zavarták a mű élvezését. Dunántúli Hírlap 1944. febr. 4. 4. p. 915 Daniss Győző (Bp., 1903. ápr. 14. — Békéscsaba, 1966. máj. 5.) színész, rendező, színházigazgató. 1925-ben Kaposvárott kezdte pályáját. Vidéki társulatokban, pl. 1927-29-ben Kecskeméten, 1931—32-ben ismét Kaposvárott, 1932—33-ban Békéscsabán, 1934—35-ben Debrecenben, 1938—39-ben Pécsett játszott. 1939—41 között Tolnay Andor társulatának volt a főrendezője. 1935-ben, ill. 1939—40-ben Erdélyi Mihály színházaiban is szerepelt. 1942-43-ban Nagyváradon volt rend. 1946-47-ben a debreceni társulat főrendezője, 1947-49 között a szegedi, 1949—51 között a kecskeméti és szolnoki társulat művésze volt. 1951- től 1954-ig a szolnoki, 1954—56 között az akkor alapított Békés Megyei Jókai Színházat vezette. Jellemszerepeket játszott. Főbb szerepei: Márton (Szigligeti E.: Csikós); Józsa Mihály (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Brazovics Athanáz (Jókai M. - Révész P.: Az aranyember). F. r:. Kacsoh P.: János vitéz; Gogol: Leánynéző; Schubert—Berté: Három a kislány; Szigligeti E.: Liliomfi. 916 Edvard Hagerup Grieg (Bergen, 1843. június 15. — Bergen, 1907. szeptember 4.) norvég zeneszerző és zongoraművész. 1862-ben befejezve a lipcsei tanulmányokat, Grieg hazatért. Koncertet adott Bergenben, előadta Moscheles etűdjeit, egy Beethoven-szonátát és négy zongoradarabjából (op. 1) hármat. Grieg Koppenhágába utazott, ami az akkori norvég kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg elismert skandináv zeneszerzőkkel, mint Niels Gade és J. P. E. Hartmann. Hartmann hatására érdeklődni kezdett az északi legendák iránt. 1870 februárjában Rómában találkozott Liszttel. Liszt az a-moll zongoraverseny bravúros leblattolása után megindultan biztatta a zeneszerzőt további komponálásra. 1874-ben Henrik Ibsen levelében felkérte Peer Gynt című drámájának megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra. 1877 nyarán családjával Hardanger vidékére utaztak, Lofthusba, ahol barátaik vendégházában laktak. Grieg maga egy fjord mellett álló magányos kunyhóban lakott, ahol a vidéki béke és csend ösztönzőleg hatott alkotókedvére. Itt komponált egy év leforgása alatt egy vonósnégyest, Hegyi szolga című (két kürtre, vonósokra és baritonhangra írt) művét, továbbá korálzenét. A következő években sikerei megsokasodtak, a Hegyi szolga premierjén maga a király is megjelent. Nagy népszerűségének köszönhetően sokat turnézott külföldön: Weimar, Drezda, Lipcse, Meiningen, Breslau, Köln, Karlsruhe, Frankfurt am Main, Arnhem, Hága, Rotterdam, Amszterdam, Prága, Varsó, Párizs. A Bergen melletti Troldhaugenen (Troliok dombja) építette fel házát, ahol 1885-től élete utolsó évéig lakott. 1885 után a legkülönbözőbb elismeréseket kapta: oxfordi és cambridge-i egyetem zenei díszdoktora, az Institut de France tagja, Orange-Nassau rend lovagja. 1898- ban ő szervezte meg a norvég zene fesztiválját Bergenben. Pályája csúcsának tekintette a fesztivált, igazi norvég zeneszerzőnek érezte magát. 1906-ban megírta a Fire salmer (Négy zsoltár) című művét, amely az utolsó olyan mű volt, amely a norvég népzenéből táplálkozott. Egészsége hanyatlani kezdett, a Troldhaugenről el kellett költöznie egy kristianiai szállodába. 1907 nyarán Leedsbe hívták egy fesztiválra. Utazás közben szívrohamot kapott, bevitték egy bergeni kórházba. Másnap reggel, álmában halt meg. Ravatalánál ezren búcsúztak, köztük külföldi méltóságok és a zenei világ képviselői. A hamvait tartalmazó urnát a Troldhaugen fjordjára néző sziklában helyezték végső nyugalomra. Nem véstek rá sírfeliratot. 345
