Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
63. William Shakespeare: Szentivánéji álom című tündérregéjéről közölt ismertetés Szentivánéji álom A csütörtöki bemutató több szempontból nézve is nagy tanulságokat hozott számunkra. Valósággal döntő ítéletet mondott abban az éppen napjainkban sokszor és eredménytelenül vitatott kérdésben, hogy szabad-e öncélú, kizárólag esztétikai értékeket hordozó drámát írni. Ibsen és Hauptmann óta a színpad társadalmi és politikai szószékké változott és szinte kötelező paranccsá lett, hogy a színész világnézetet vagy legalább is nagy eszméket hirdessen. Nálunk Németh László, Tamási Áron és a közelmúltban Illés Endre művei körül tört ki a dramaturgiai vihar és időben bizony súlyos csapásokat osztogattak a szembenálló ellenfelek. Nekünk úgy tűnik fel, hogy a szóban forgó kérdést már évszázadokkal ezelőtt tisztázta Shakespeare. A Szentivánéji álom nem hirdet semmiféle programot, egyszerűen szép játék, mondjuk; tiszta irodalom. És csodálatos módón még ma is hat, ma is nagyszerű színdarab, eleven élet és forró szív lobog benne. Az igazság valahol ott lehet, ahol napjainkban nem igen szokás járni: középúton; ilyen darabot is lehet írni és játszani, meg ha úgy tetszik a Cseresnyést is, a Takács Katicát is elő lehet adni. A színpad skálája hatalmas és elbírja a legszélsőségesebb regisztereket is, a Szentivánéji álom előadása még nem egészen érett, de így is nagyon szép volt. A helyi adottságokhoz mérten nagyon sokat kaptunk. Dicséret illeti a művészek mindegyikét, különösen a vezérszerepet alakító Feszty Katót. A rendezés és a zene hűséges és jó volt. Dunántúli Hírlap 1943. ápr. 17. 3. p. 64. Elemző műbírálat Gerhardt Hauptmann: Henschel fuvaros című drámájáról Gerhardt Hauptmann Henschel fuvaros A világhírű drámaíró lelki kettősségének és könyörtelen logikájú szerkesztésmódjának maradandó értékű emlékét teremtette meg naturalista tragédiájában. Mint vérbeli német naturalista a drámát tartja kiválasztott műfajának, de a vallott elmélet mellett állandóan ott kísért a német lélek eredendő karakterizáló vonása, a romantika. A Hanneles Himmelfahrt írója sohasem tudott egészen kitartani a naturalizmus programja mellett; egész munkásságában érezte a naturalista dráma belső ellentmondását: a környezet elmélete, az átöröklés törvénye megfojtja a szabad akaratot, s ezt mintegy eleve eldönti a drámai küzdelem sorsát. A hős hősiesség teherpróba: bátran, dánosán ködkirály (1901); Monna Vanna (1905); Paolo és Francesca (1907); Don Quijote (1913); Ave Maria (intermezzo, 1920); Az éneklő dervis (1937); Liliomos herceg (1942); Éva boszorkány (1944); Balatoni rege (1945); A Tamás-templom karnagya (1947). — ír. Bónis F.: Á. E. (Muzsika, 1970/5.); Szatmári E.: Debrecen zenekari kultúrája (in: Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig, Debrecen, 1975). 342
