Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
49. Az Alapi Nándor vezette Országos Kamaraszínház nyitó előadásáról, George Bemard Shaw: Az ördög cimborája című színművéről megjelent műbírálat A Kamaraszínház tegnap esti megnyitó előadással végre színházban voltunk. Színházban voltunk a színház teljes illúziójával. És lám, milyen más így színházban lenni! Igen, jó szolgálatot tesz Alapi Nándor Győrnek azzal, hogy az Apollóban színházba varázsol minket. így majd végre tetté érlelődik az uj színház után való sok vágyódás, mert ha a rövid két hét után elmennek Alapiék, akkor tudjuk meg csak, hogy milyen árvák vagyunk mi, színháznélküli győriek. No de most örüljünk, hagy végre, ha két hétre is, de van színházunk. Az Apolló bevált. Jó az akusztika, elsőrendű a színpad finoman változó világítása, és igazán olcsóért — 84 fillérért is — jó helyről láthatunk elsőrendű játékot. Bemard Shawnak, a nagy gúnyolódónak maróan szellemes darabja, az ördög cimborája, sok nézőt csábított a színházba. Az előadás igen jő volt. Alapi Nándor — az ördög cimborája — kiforrott, lendületes művészete vitte a pompás iramot. A régi szereplők egytől-egyig elsőrendűt nyújtottak. Az új tagok is beillenek a kiváló gárdába. Sövényházi Márta szép megjelenésű, jó orgánumú színésznő. Tóth Jolán - Essie - nem egészen neki való szerepében is igen jól játszott. Sugárt vártuk tavalyi pompás alakításával, de szerepét — Kristófot — Ihász játszotta egyéni felfogásával, de jól. Az egész előadásnak egy hibapontja az volt, hogy a különben elsőrendűen játszó Jákó — tábornok — a nekünk szokadan angol rendezés szerint egy ízben a közönségre harsogta le pár szavát A pompás rendezésen Pünkösti Andor898 keze előnyösen látszott meg. A közönség sokat tapsolt. Dunántúli Hírlap 1930. máj. 7. 4. p. 898 Pünkösti Andor (Kassa, 1892. október 31. — Budapest, 1944. július 12.) színikritikus, író, újságíró, rendező, színházigazgató. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte el. 1914—1918 között katonatiszt volt; maradandó sérüléseket szerzett. 1918-1941 között Az Újság című napilap munkatársa volt. 1923-ban kezdeményezésére megalakult a Budapesti Színikritikusok Szindikátusa, melynek főtitkára volt. 1922-1923 között az írók Bemutató Színházát vezette. 1929-ben a Pesti Magyar Színházművészed igazgatója volt, valamint az Országos Kamara Színház munkatársa lett. 1932-1933 között a Műhely csoportot vezette Tábori Pállal. 1934-ben az Új Thália alapító tagja volt. 1935-től az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanított. 1935 után a Nemzeti Színházban, a Belvárosi Színházban és a Művész Színházban volt rendező. 1939-től a Művész Színház igazgatója volt. 1939—1944 között a Magyar Színpad című műsorújság szerkesztője volt. 1941-1944 között a Madách Színház igazgatója volt. A színház 1942. január 23-án Felkai Ferenc: Nero című drámáját adta elő. A színházak felügyeletével megbízott kapitány körülbelül a századik előadás után beidézte, és figyelmeztette, hogy Nero az tulajdonképpen Hitler. 1944. július 9-én öngyilkosságot követett el, s három nap múlva meghalt. Sírja a Farkasréti temetőben található. 1976-ban sírja fölé emlékművet állítottak. 330
