Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:

33. Lengyel Menyhért: A táncosnő című színművéről írt műbírálat A táncosnő. (Lengyel Menyhért darabja.) Aki írta, irodalmi zsonglőr. Nincsen morálja, irodalmi egyénisége, de ismert a közönséget és a színpadot. Minden jelenete kiszámított, a. színpadi hatásra előkészítve, a legvakmerőbb megoldások, percekig üresen hagyott színpad, váratlan belépés, váradan finálé, ami mind, mind explózióval hat az .ember felfokozott érdeklődésére. A darabnak nincs művészi felépítése, egységes drámai szerkezete, de van dinamikája, heve, ereje, sok őszintesége s egyetien egy szava sem íródott céltalanul. A címszerep alakításának nehéz feladata Dörgey Jolán fiatal művészetét tét e próbára. És sikerrel. Aki olyan szép és tehetséges, mint ő, annak jövője van a színpadon. B. Almási Júlia Masa szerepében igen okos volt, kiszámított, édeskedő, szóval olyan, mint a masák típusa. Forgács Jenő jól rajzolta meg Eőri Salvó László prepotens, úri alakját. Forgács Sándor játéka drámai, erős és hatásos. A rendezés stílusa ellen csak egy helyen esik ki fogás, amikor az igazgató és barátai felkeresik a táncosnőt, akkor viselkedésük, jegyeseknél az öltözködésük is, nem előkelő fővárosi tánclokál, hanem kis ripacs-társulat, durva tempóival hat az emberre. Dunántúli Hírlap 1916. febr. 12. 3. p. 34. Az új, 1916. évi színházi évadról írt tudósítás Az első este. A színház megnyitó előadása rég ismert darab új szereposztással, új sze­replők régi keretekben, a legérdekesebb színházi élmény-a színházba járó ember részé­re. Még: a művészi ízlésében nem finnyás győri közönségnél is érdekes a művészi ju­dicium működése az első felvonástól a harmadikig, tapsokon és újrázásokon keresztül, a hangulatnak sajátságos forrása, melyből kialakul a közönség véleménye. Az első fel­lépés sikere olyan belépő,—mellyel a szereplő színész közönsége szimpátiáját az egész szezonra megválthatja. A tegnapi megnyitó-előadáson Kovács Viola nobilis, a nagy feje­delemasszony előkelő pózaival valóban hű császárnő, olyan vastapsot kapott első na­gyobb énekjelenete után, hogy őróla ezután nem is kellene többet írnunk s csak a teljéi hűség kedvéért regisztráljuk? Valóban szép a hangja, kellemes az orgánuma, elegánsan öltözködik, diszkréten játszik. Kár mán Manci, akit az igazgató különösen beajánlott a közönségnek, fellépésének fiatal«» hevéért a szimpátiát és jóindulatot is megérdemli s kellemes hangja semmi esetre sem fog elveszni a győri színház méretei között. Molnár János, a császár, szimpatikus színész, de se róla, se Funday Ilonkáról, aki egyébként is drámai színésznő, egyelőre nem szólhatunk bővebben. A tavalyiak az ismerősek, hűek maradtak a tradíciókhoz: jól játszottak. A rendezés kifogástalan volt. A kar felvonulta­tásánál azonban figyelembe vehetnék a szimmetriát is. Dunántúli Hírlap 1916. okt. 8. 3.p. 316

Next

/
Oldalképek
Tartalom