Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
I Ezek a kezdetleges magyar színházak az első generaczióját Thalia kőházainak. Közöttük Győr városáé soha sem tartozott az utolsók közé. Itt ugyan vegyesen használta a vegyes nyelvű lakosság igényeihez simulólag a színházat a magyar és a német múzsa, de a magyar csakhamar kiszorította belőle az idegent s úrrá lett benne egészen. A győri állandó színház szép időket élt át, a magyar nemzeti színészet úttörő jeleinek fényes nyomdokai teszik ereklyebecsűekké köveit. Hogy a maga idejében ez az évszázados épület díszes és kényelmes lehetett, mutatja az, hogy ma is használható valahogyan még. Ezek az első korszakbeli színházi épületek időközben elérték életük véghatárát, bezárultak és köveiket felhasználták a modern új színházak alapjaihoz. Már évtizedekkel előbb új rendes színházakat építettek Sopron, Székesfehérvár, Miskolcz s ezek képezik most a „régi” színházakat. Ezek a színházak még elélnek vagy ötven esztendeig. Azután jöttek sorra a hatalmas művelt és gazdag városok Debreczen, Arad, Pozsony, Temesvár, Szeged, melynek pompás palotákat emeltek a művészetnek. Az ősépületű színházak közül már csak Győr, Pécs, Kassa, Kecskemét, Nagyvárad, Szatmár maradtak hátra, nem említve a kisebb fel- és alvidéki városokat. Pécs, Kecskemét, Kassa, Nagyvárad, Szatmár városok az elmúlt legutóbbi években szintén meghozták az úri mivoltukat terhelő nemes áldozatot s a magyar színészetnek és saját közönségeik igényének gyönyörű palotákat emeltek. Egyedül Győr maradt hátra, melynek színháza immár emléke csak a régi időknek, utolsó emléke. Lassan-lassan Győrnek is meg kell barátkozni az építés gondolatával. Barátkozik is vele, már innen-onnan húsz esztendeje. De soha sincs pénze. Ami a pénz illeti, a többi város is így volt vele. Egyiket sem veti fel a pénz s az adóssága és a pótadója mindeniknek versenyez a mi szeretett városunkéval. A szegény ember is úgy van, hogy sokra nincs pénze. Mégis amire kell, arra van. S nem egyedül kenyérre, húsra, alsó- és felsőruhára költ a szegény ember sem. Tehát ha egyszer meg van az elhatározás, hogy színházat építenünk kell, akkor a pénz is előkerül hozzá. Mégis mindegyikünk úgy okoskodik, hogy minél kevesebb teher nyomja ebből az áldozatból a vállunkat. Úgy tudjuk, hogy polgármesterünk maga is, aki a takarékoskodásnak leghajthatatlanabb szószólója, foglalkozik Úgy magában a színház kérdésével. Valamikor úgy nyilatkozott, ha ha város adósságait egyszer akként lehet konvertálni, hogy egy jelentékenyebb kamattehertől szabadul a város, ez a színházé. Ez a konverzió azonban késik. Bizonyára nem alkalmas hozzá a világviszonyok nyomása alatt álló pénzügyi helyet. így arra talált pénzre, amelyet ezúton vélünk nyerni, még egy kissé várni kell. Az is lehetséges azonban, hogy ha utánajárunk a dolognak, az időt magunk megrövidíthetjük. Ez volna az építendő színház költségének első részlete. 275
