Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
MELLÉKLETEK
MELLÉKLETEK GYŐRI SZÍNIGAZGATÓK ARCHONTOLÓGIÁJA Az archontológia első szakasza Koltai Virgil gyűjtése, ahol az évkör-meghatározás mellett az igazgatók neve szerepel. Ez a kigyűjtés jól érzékelteti a korszak magyar színigazgatóinak mozgását, akik lényegében a Dunántúl, de más tájegységek elismert és kedvelt színházi vezetői voltak. Gyakorlatilag a kiegyezést követő pár évben is a vándortársulati rendszer működött, s ez a lista a vándortársulatok vezetőit rögzítette. Éppen ezért, fontos alapértéknek tartva, érintetlenül hagytuk. Koltai azonban csak a magyar színigazgatókat gyűjtötte ki az általa ismert forrásokból. A német színészetet így is negligálva, azaz folytatva a nemzeti színészet térnyerésének harcát, a német társulatokról tudomást sem véve.. Mi azonban fontosnak tartjuk mindkét nemzet színházi értékteremtését, ezért a német színészet győri jelenlétének szintézise mellett a német színigazgatók névsorát is elkészítettük. Az 1870-es évektől azonban fokozatosan megszűnik a vándortársulati rendszer. Helyükre a Színi Kerületek kerülnek, amelyek egy adott régió színi igényeit próbálták meg kielégíteni. A kerületi rendszer élén a kerületi színigazgató állt, aki a színházat fenntartótól, rendszerint a város vezetésétől kapta megbízását, szerződésben kikötött feltételekkel. Ezek a színigazgatók az úgynevezett tőkés színigazgatók, akiknek megfelelő alaptőkével, ruha-jelmez-díszlet és könyvtárral kellett rendelkezniük. Bizonyos, előre kialkudott kaucióval, alaptőkével is kellett rendelkezniük, aminek fejében a város úgynevezett szubvencióval támogatta az adott kerületi igazgatót. Ezek a tőkés színigazgatók már Koltai listájának utolsó harmadában is feltűnnek. A századfordulótól azonban már egyre több olyan színigazgató olvasható a listán, akik nemcsak egy-két szezont töltöttek el Győrben, hanem ennek többszörösét is megélhették, ha rendezettebb művészi és igazgatási feltételeket biztosítottak számukra. A 20. századtól számos ilyen jelentős igazgató egyéniség működött a városban, amíg a 19 században csak Kocsisovszky Jusztin, Lászy Vilmos és Somogyi Károly direktorokat említhetjük. Külön fel lett tüntetve az archontológiában az 1939 őszétől 1942 elejéig fennálló és megváltásként remélt stagione rendszer igazgatói is. Külön feltűntetve a listán, ahogy a pár évig még működő és visszaállított színi kerületi igazgatókat is. 181
