Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A LASSÚ FEJLŐDÉS ÉS REFORMOK ÚTJÁN
együttese kezdte meg szerepléseit. Beleznai több, mint két hónapig állomásozott a Rába partján, műsora elsőrangúnak mondható a repertoár és a visszajelzések alapján, de gyakorta játszott társulata fél ház előtt. Búcsúztatásuk mégis emelkedett volt: „Reméljük, hogy nem kedvetlenedtek el s vissza jönnek még Győrbe, amely a közöny ellenére is szeretettel várja vissza őket. Szeretnénk külön-külön mindegyiknek forrón megszorítani a kezét, szeretnénk biztosítani Őket megbecsülésünkről, ragaszkodásunkról és biztató ígérettel búcsúzni tőlük': lesz Győr rótt jó színházi idény. Csak olyant adjanak, mint tették azt a múltban. ”575 1941 nyarán újabb változtatás történt a rendszerben, az Országos Színészeti Kamara ezúttal vegyes műsorú társulatok szervezését rendelte el. Ugyanis a prózai társulatok műsorát többnyire közöny fogadta, míg az operett-társulatok rendre teltházas előadásokat tartottak. Ennek jegyében 1941 novemberében Galetta Ferenc vegyes műsort játszó társulata kezdte meg a szezont. Galetta Győrbe érkezésekor már több jelentős állomáson megfordult és számos sikert ért el színészként és színigazgatóként is. Ezért nem volt meglepetés különösebben, hogy országos szinten is számítottak rá, főleg a stagione rendszer érvényesítésénél. Pályaképe szerint Temesváron született 1899. március 12-én, már idős volt, amikor meghalt Budapesten, 1974. október 21-én. Színházi pályája során elsősorban színész és színigazgató volt. Pályáját 1910-ben Fehér Károly társulatában kezdte. 1911—12-ben Halász Alfrédnál, 1912-től 1914-ig Pécsett, 1914—15-ben Szegeden, 1915-1917 között a Buda—temesvári társulatban, 1917-1919 között a Vígszínházban 1917—18-ban a Városi Színházban, 1918-ban a Budai Színkörben lépett fel. 1920—21-ben a Revü Színházban, 1921-ben a Scala Színpadon 1921—22-ben a Blaha Lujza Színházban játszott. 1922—1924 között a pozsonyi társulat főrendezője volt. 1924-től 1926-ig a Városi Színházban lépett színpadra. 1925-ben a Király Színház, a Theater an der Wien, 1925- 26-ban a Budai Színkör vendége volt. 1926—27-ben a régi Apolló társulatához szerződött. 1927-ben rövid ideig a temesvári színház élén állt, majd Aradra szerződött. Az 1930-as években saját társulatot vezetett. 1931—32-ben és 1933—34-ben Pécsett volt színész és rendező. 1936—37-ben Erdélyi Mihály társulatában, 1938—39-ben ismét a Városi Színházban szerepelt. Részt vett a stagione rendszerű vidéki színjátszást megújító kísérletben is, mint cseretársulati igazgató. 1950-51-ben és 1957-től 1962-ig a Nemzeti Színház tagja volt, ahol kisebb szerepeket kapott. Sikereit operettekben aratta, de prózai jellemszerepeket is alakított. Főbb szerepei: Cigányprímás (Kálmán Imre), Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt), Ottokár (if). J. Strauss: A cigánybáró). Főbb rendezései: Erdélyi M.: Fehérvári huszárok; Fényes Sz.: Manolita; Farkas I.: Túl a nagy Krivánon. Operettje: Görlvásár (1929).576 Január elején hagyták el a várost, az összegzések és jelentések szerint sikeres két hónapot tudhattak maguk mögött.577 1942 februárjában jött volna az újabb társulat Szalay 575 Dunántúli Hírlap 1941. máj. 24. 4. 576 http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz08/44.html 2019. január 2. 577 Dunántúli Hírlap 1942. jan. 10. 4. 176
