Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A LASSÚ FEJLŐDÉS ÉS REFORMOK ÚTJÁN
mulasztások történtek, amiket, ha lehetséges, mielőbb pótolni kell. Ezen város szépítő tervek keretein belül, a szabadtéri játékok vonzó erejével, kapcsolatban önkéntelenül felmerül az országban jelenleg még nem létező állandóA szabadtéri színház terve Ezért a most a kultúrház megnyitásának első napjaiban egy kissé túlságos merész ábrándnak tűnik fel Am a terv felett még sem szabad csak így átsiklani. Nem szabad átsiklani azért, mert ha meggondoljuk, az elkészítése alig kerül valamibe, viszont a vonzó ereje idegenforgalmi szempontból igen nagy. Még a hely kérdése sem okozhat problémát, mert az uszodánk melletti feltöltött szigeti — korcsolyapálya mélyebb fekvése szinte magától kínálkozik egy ideális szép, görög amphiteátrum készítésére. A munka legnagyobb része a megfelelő eséssel ellátott gyeppadszerű ülőhelyek és egy megfelelő nagyságú gyeptéglával borított sgínpad feltöltéséből állana. Ezt pedig szükségmunka keretében könnyen el lehet végeztetni. A hely szépségét nagyban emelné, ha a töltés és országút összetalálkozásánál a jelenlegi mész- és cementtelep helyére, a töltés és a fahidra vezető országút közé egy árkádos görög oszlopsort emelnénk. Természetesen, áz egész környék parkírozása elmaradhatatlan lenne. Az ilyenformán elkészített, cca 5—6 ezer embert befogadó szabadtéri színházunk egyedülálló lenne az egész országban és a nyári hónapok alatt csak a szombatokon és vasárnapokon tartott előadások ezrekre- menő idegen tömeget vonzanának városunkba. ”522 Mindenképpen elgondolkodtatóak az itt felvetett tervek, elképzelések. Főleg, ha elgondoljuk, hogy mindez két év sikeres nyári évad után érlelődött meg. Akkor, amikor a város színház nélkül maradt, amikor ideiglenes játszóhelyeken találtak a színészeknek „albérletet”. Mégis volt a városban egy nagyon agilis és a kulturális értékeket megőrizni és fejleszteni kívánó csoport, társadalmi réteg, akik meglátták a lehetőséget. S persze mertek álmodni, ahogy (ezt már többször megtapasztalhattuk), a város vezetése nem. Igaz, a városvezetésnek globálisan kellett néznie a város fejlesztését. De sokszor bebizonyosodott, hogy a város vezetése nem a színház adta lehetőségekben látta a város kulturális életének fejlesztését. S ezzel gyakorlatilag évtizedekig visszavetette a győri színészet nemes ügyét. 1935-ben is megelégedtek azzal, hogy a színtársulatoknak állandó fellépési helyet biztosítottak. Holott ez nem önálló színház volt, hanem több funkciót is biztosító és ellátó kultúrház. Hogy a győri színészet ennél többre képes és hivatott, amit az utóbbi években nagyon erősen bizonyítani is tudtak, ezt már nem vették, vagy nem akartak észrevenni. Talán hiányzott az a szellemi-kulturális háttér, ami egy ilyen elgondoláshoz szükséges. Bár a városnak volt kiépített oktatási hálózata, közszolgálatot is ellátó sajtóorgánuma, szervezett egyesületi élete, többirányú intézményrendszere is. Talán hiányzott egy erős akaratú, meghatározó egyéniség, aki összességében látta volna a város lehetőségeit. Mindenestre a szabadtéri játékok és a szabadtéri színpad tervére nem volt érdemi válasz. Hiába támogatta azt a sajtó és a város felelős értelmiségének jelentős része. Maga Sziklai Jenő igazgató azonban nem akarta a nemes ügyet veszni hagyni és egy év múlva, 1936 augusztusában, amikor a Színügyi Bizottság előtt be kellett számolnia egyéves tevékenységéről, újra felvetette a Nyári Színkör létesítésének ügyét is. De ezt csak oly módon tudta elfogadtatni, hogy maga ajánlotta fel, hogy a beruházás költségeit is állja. 522 Dunántúli Hírlap 1935. július 28. 3. 157
