Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)

A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében

A „Nagy Háború" a Katolikus Tanítóképző életében miatt szükség volt az ércre, s a győri harangok egy része ugyanúgy a háború áldozata lett, mint az alább sorolt fiatal tanítók, tanítójelöltek.209 * * A képző 1915/16. tanévéről szóló iskolai értesítője már az első hősi halottról is szá­mot adott. Az 1896. június 29-én Budapesten született egykori diákjáról így emlékezett meg az igazgató: „Szomorú szívvel kellfeljegyeznünk, hogy egyik bevonult tanítványunk, szentki­rályszabadjai Rosos Oszkár, IV. éves, az I■ honvédgyalogezred e. é. önkéntese a szolgálat közben szerzett súlyos betegség következtében életének 20. évében, 1915. június 9-én Rákosligeten elhunyt. A haza szolgálatában oly fiatalon elköltözött tanítványunk igen kedves, művelt lelkű ifjú volt, kit szorgalmáért, modoráért szerettek tanárai és tanulótársai. Holttestét Szentkirályszabadjára, Veszp­rém megyébe szállították, s a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.”2W Mint az igazgató úr később azt is feljegyezte „hősi katonáink között ő volt a legszerencsésebb, mert édesanyja karjai és csókjai között halhatott megPln A következő tanévben háromszor is ki kellett tűzni a képző homlokzatára a gyászlo­bogót. Hősi halált halt az 1896. április 23-án Rábakecölben (Sopron megye) született Tins István, az 1897. szeptember 10-én Peresztegen (Sopron megye) született Nyerges Ferenc és az 1897. november 1-jén Réde községben (Veszprém megye) született Szedlmayer Károly. Róluk ezt rögzítették az intézet értesítőjében: „Erős István, 1915. május 1-én, a tanítói oklevél megszerzését követően vonult be, s a 307. honvéd­gyalogezredben mint hadapród szolgált. 1916 nyarán a Kirlibaba körül dühöngő harcokban száza­dát rohamra vezetve először a lábát lőtték el, azonban a következő percben, midőn titkos parancsá­nak átnyújtása végett felemelkedett, egy golyó szíven találta, s ott helyben kiszenvedett. Bajtársai a Kirlibaba és Domavatra közt lévő Tom ki-magaslaton temették el Harctéri vitézségéért kis- és nagy­­ezfist éremmel is ki volt már tüntetve. Nyerges Ferenc, aki 1916. május elsején a II. évfolyam elvégzését követően vonult be, s mint a 18. honvédgyalogezred zászlósa harcolt az orosz fronton, majd a román betörés alkalmával Romániában. 1916. október 17-én egy támadás alkalmával hat lövéstől találva rogyott össze, s mire a mentőhelyre vitték, meghalt. Ideiglenesen Saraul-Domán a templom mellé temették el, honnét szülői hazahozat­ván holttestét, 1917. április 6-án P'ereszteg község temetőjében helyezték örök nyugalomra. Szedlmayer Károly, aki 1915. augusztus elsején vonult be, s mint a veszprémi 31. honvédgyalogezred e. é. önkéntese 1916júniusában visszatért azintézménybe, elvégezte a haditanfolyamot és megszerez: te a tanítói oklevelet. Ezt követően mint zászlós az Isonzp-frontra került. Kilenc hónapon át hősie­sen harcolt, de 1917. május 23-án fejlövéstől találva hősi halált szenvedett.,”212 A hősi halottak száma az 1917/18. tanévben tovább szaporodott. tanév folyamán 4 ifjú tanulónk életét kérte a haza védelme áldozatul." Az 1896. április 19-én Celldömölkben született Mercz József, az 1898. január 26-án Győrben született Móritz Fajos hadnagyok 209 __ . . 72. kép 2111 Jakab 1916:7. 2” Jakab 1927:15. 212 Jakab 1917:5. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom