Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében
A „NAGY HÁBORÚ” A KATOLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ ÉLETÉBEN A katolikus tanítóképző életét egészen másképpen botygatta meg és fordította fel az első világháború. Az 1914/15. tanév eseményeit így foglalta össze Jakab Ferenc, a tanítóképző igazgatója: „Mikor a múlt iskolai év végén - csendes békességben folytatott munka után — bezárultak intézetünk kapui, ki gondolta volna, bogy néhány rövid hét múlva hazánknak annyi ellenséggel kell küzdenie és a történelemben soha nem tapasztalt arányú háború fog reánk zúdulni megpróbáltatásaival, veszélyeivel és borzalmaival. Es úgy lett! A szünidőben megindult háború eseményei töltik be az egész folyó tanévet, a tanításban és a tanulásban sok nehézséget okozva ugyan, de másrészt újólag lángra lobbantva oly sok honfiúi erényt, mint a hősiesség áldozatkészség a lelkesedés nemzeti ügyünk s a szeretet a trón és a haza iránt. Midőn Sarajevóban június 28-án megtörtént a szomorú esemény, [...] gyászlobogót vontunk fel intézetünkre. A véres tett fiatal végrehajtói közt néhány tanuló is szerepelt, kikről a vizsgálat megállapította, hogy a munkát soha sem szerették, tanulmányaikban elégtelenek voltak, vagy az intézet ki is Zárta őket hallgatói sorából, szívükből kihalt a hit és az erkölcsi érzés, s lettek boldogtalan eszmék fanatikusai. Minő rettentő tanulságot szolgáltat az ő gyászos szereplésük éppen a tanítói pályára készülő ifjaknak, hogy áldás és boldogság akkor fakad működésük során, hasznára akkor lesznek a hazának és társadalomnak, ha szívükben ép a hit, cselekvésük rugója az erkölcs, legnagyobb örömük a munka és az önzetlen fáradozás, és szívük legszebb ékessége a tiszta, magasztos hazaszeretet. ”128 A szarajevói eseményeket gyorsan követő háború — a tanítónőképzőtől eltérően - legelőször nem az épületadottságaiban, hanem a tanítóképző tantestületében, annak személyi állományában hozott változást. Timkó Gusztávot, a fiatal tanárembert (aki 1912-ben Győrben az állami reáliskolánál kezdte meg működését, s csupán egyetlen tanévet tanított a győri képzőben a háború előtt), a természetrajzot és németet tanító okleveles középiskolai és tanítóképző-intézeti tanárt, az internátus tanulmányi felügyelőjét, a természetrajzi és fizikai szertár őrét, az önképzőkör tanárelnökét mindjárt az általános mozgósításkor behívták katonának, és a déli harctérre vezényelték. Itt részt vett a szerbek elleni több nagyobb támadásban is, de a hősiesen helytálló fiatalember 128 Jakab 1915:4-9. 51
