Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A győri állami tanítónőképző háborús évei
A Győri Állami Tanítónőképp háborús évei De az épületek katonai célú felhasználásának terhe alól csakhamar megszabadult a tanítónőképző. Mint azt az igazgatónő éves jelentésében leírta: megvalósultak „kilátásba helyezett reményeink, mert a katonai parancsnokság október 11 -én átadta saját céljaira mindkét épületünket, miután október 5-én azokat teljesen kiürítette. A% átadás alkalmával az épületek kitisztogatását, helyreállítását, a károk megtérítését, a megrongált részek kijavítását a katonai parancsnokság teljesen magára vállalta (természetesen az igazgatónő már említett előzetes óvintézkedési eredményeként), mely a vállalkoznak, némi leszámítással, a fennálló körülményekhez képest eléggé meg is felelt. ’ni7 Ugyanúgy, mint az épület katonai célra történő átadásakor, most a visszaadáskor is ragaszkodott az igazgatónő a közös bizottsági szemléhez, a későbbi viták elkerülése és természetesen az intézmény érdekeinek érvényesítése szempontjából. A helyreállítással kapcsolatos munkákról, ezek költségkihatásáról a m. kir. államépítészeti hivatallal készíttetett felmérést és költségtervezetet, s ezt fogadtatta el először a minisztériummal, végül — így már viszonylag könnyedén — a helyi katonai parancsnoksággal is.118 Ez a gondos előkészítés természetesen nem azt jelentette, hogy 1917 októberének közepén már vissza is állt volna minden a háborút megelőző kerékvágásba. Hiszen, mint azt ugyancsak az igazgatónő beszámolójában olvashatjuk: tyA helyreállítással járó, elképzelhetőleg nagy munkák elhúzódtak [...] a leghidegebb téli időbe, hogy az internátusba csak a januári szünet után, február 4-én költözhettünk be, míg az iskola továbbra is, mégpedig április 24- ig a főgimnázium épületében maradt, mert koksz hiányában az iskolaépületet fűtenünk nem lehetett. Szent György napján történt meg tehát az intézetnek végleges beköltözése saját hajlékába, mely eseménnyel az intézetnek nagyon emlékezetes szakasza nyert befejezést. ”119 Háborúval összefüggő személyi változásokat az eddig eltelt háborús évekhez hasonlóan az új, 1917/18. tanév sem hozott, csupán betegség, haláleset (hrtzjng Teremné) miatti helyettesítések, vagy áthelyezések következtében történt némi változás az intézet tantestületében. így a leendő tanítónők képzése a tanév végére már kedvező épületadottságok, valamint tárgyi és személyi feltételek mellett folyhatott. A véres és egyre kilátástalanabb háború azonban továbbra is szedte áldozatait, igényelte az itthon lévők áldozatkészségét, felajánlásait. Az iskola szinte valamennyi ünnepségét, megemlékezését ebben az évben is áthatotta a háború gondolata. Az ünnepségeken aktív szereplőként mindig bevonták azokat a növendékeket, akiknek családtagjai közt volt fronton harcoló katona, sebesült, sőt már hősi halott is! E szereplések lelkileg felmérhetetlen hatást gyakoroltak a növendékekre és az ünnepély valamennyi résztvevőjére. 1917. november 2-án, Halottak napján, a harctereken elesett hősök gyászünnepélyét tartották iskolai keretben. Mentes Domonkos r.k. vallástanár értékes hazafias eszméket tartalmazó lelkes beszéde nagy hatással volt a tanári karra éppúgy, mint a nö»7 Karsay 1918:1-25. 118 47. a, 47. b. kép. 119 Karsay 1918:4. 48
