Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A háború első hírei Győrben és a győri intézetekben
A háború első hírei Győrben és a győri intésetekben lani a síkra az ellenséggel szemben. [...] Mily szívesen meghalnánk inkább a hajáért és büszkék lehetnénk, hogy még vannak ám igazi magyar leányoki Ellenben mily kellemetlen lenne mindig azt hallani, nini, mennyi vén leány. Mily büszkén énekelnénk egyszerű szürke uniformisban: Fel-fel leányok a csatára, a szent szabadság oltalmára!”66 A cikkben szereplő győri lányok lelkesedésük ellenére sem mehettek a frontra, de itthon is volt mit tenniük a katonákért. A frontra indulók a Széchényi téren gyülekeztek, és a lelkesítő beszédek után a lányoktól kapott virágkoszorúkkal feldíszítve, katonás rendben, zeneszóval, vidáman énekelve masíroztak az állomásra. Majd elindultak a katonavonatok. Elindult Győr háziezrede is (augusztus 12-én): „... virágkoszprúzpttan vonultak a katonák ősemberek ezreinek sorfala köpött. A katonazene szól és vele dübörögve verik az ütemet a katonák ruganyos léptei. Mosolyra áll a szájuk, szinte kikívánkozik a nóta. Eelkes tűdben ég a szemük, mintha a gazgyilkosság óta visszafojtott harag lelkesedéssé változpttan ülne ki a szemekben, hogy talán közeledik a tettek, az elégtétel vételének ideje. A teherpályaudvarnál van a felszállás. Ezrekre menő tömeg. Zöld ágakkal, virágokkal, díszített kocsikba szállnak rendbe a most elvitt katonák. [...] Sok künn az asszony. Békés időben nem maradhatna el a minden rövid távozásra is konvencióba kijáró könnyhullatás. Ma más a világ! A könnyeket a forrásuknál szárítja ki a lelkesedés tüze”67 — legalább is az egyik újságíró így gondolta! Ugyanekkor, a bevonuló katonák sokaságát látva a már említett, s a háború mellett határozottan szót emelő Szpvay Gyula rezignáltan azt is megjegyezte Prolog c. versében: „.... megyen a millió vitéz! Mind bokrétásan, vőfélymódra lépked. Lakodalmas menet a vonatuk, Virág, vidámság, dal szakad le róla. Künn ez a kép, de benn azért sokaknak Van zokognivalója.” Valóban. Alig néhány hét, aztán a lakodalmasnak látszó vonatok érkeztek visszafelé, de már nem virágokkal, hanem vöröskereszttel „díszítve"! Szávay verssoraival: „Majd a lakodalmas vonatok Szállonganak vissza daltalan szerényen. Tapsos kezek, bokázó, fürge lábak Benn sajganak a fehér gyolcskötésben.”68 A Máltai Lovagrend sebesülteket szállító első vonatja hat napos zötykölődés után 1914. szeptember 2-án, este 11 órakor érkezett a győri csapatkórház elé.69 A kocsikban “ GyH. 1914. október 23. 3. oldal. 67 GyH. 1914. augusztus 12. 3. oldal. 68 GyH. 1914. október 10. 2. oldal. 69 32. kép. 31
