Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Epilógus
Epilógus veszhet el soha!” Végül a vitézi szék nevében Gombos Zoltán tábornok, továbbá a postás egyesület és a mozdonyvezetők képviselői is koszorút helyeztek el az emléktáblánál. Két évvel később, 1928. április 22-én ünnepélyes keretek közt zajlott a katolikus tanítóképző hősi halottjai emléktáblájának leleplezése. A táblára maga az igazgató adományozta a szükséges összeget. Ez a tanév a képző életében a fennállás 150. évfordulóját ünneplő jubileumi év volt. Ezt a kiemelt esztendőt tartották méltónak arra, hogy egyben az elesett képzős növendékek emléke előtt is fejet hajtsanak. Az adott tanévről szóló iskolai értesítőben2M Jakab igazgató úr külön fejezetben foglalta össze az elesettek emlékét284 285 és az ünnepség főbb mozzanatait. így öntötte formába gondolatait: „e%t a% ünnepséget hazafias kegyelettel azpn tanulóink emlékére szenteltük, akik a világháború alatt a haza hívására lelkesen siettek a harcterekre, s ott hősiesen küzdve életüket adták hazájukért. Emlékük megőrzésére fehér márványból díszes tábla készült,, melyet az intézetföldszintifolyosóján helyeztünk el, s a tavasz ébredésének, a virágok születésének idején [...] lepleztünk le. ” Az avatás napján délelőtt 11 órakor a diákság és a tantestület az intézet dísztermében gyűlt össze, majd Szabó Árpád hittanár mondott emelkedett hangú beszédet, amelyben elsősorban azt hangsúlyozta, hogy „az istenfélelem, a kötelességteljesítés, az ideális lelkűiét teremti meg a szívekben a hazaszeretetnek azt a becses erejét, mely szentnek ismeri a haza megvédését, és életét is kész áldozatul hozni érte. ” Majd az igazgató úr röviden ismertette mind a nyolc hősi halott rövid életútját, harctéri küzdelmeit és hősi halála körülményeit. Aztán valamennyien levonultak az emléktáblához,286 amelyen a lepel lehullása után az alábbi szöveget olvashatták: „E szenteltfalak közül az 1914-18. években 105 lelkes növendék ment el a világháborúba. A dúló csaták mezejére, hogy az orosz, román és olasz harctereken szolgálják és védelmeznék Magyarországot. Erős István, Mercz József, Móritz Eajos, Nyerges Ferenc, Posgai Endre, Rosos Oszkár, Szeldmayer Károly és Tartsay Miklós fiatal életüket feláldozták szeretett hazájukért. Dicsőség és kegelet ragyogja át szép emléküket.1” Míg a tanítóképzős növendékek, a gyakorlós kisdiákok és tanáraik meghatódva olvasták a márványba vésett aranybetűket, Németh Ferenc V. éves tanuló mondott szívhez szóló beszédet. Érdemes néhány gondolatot idézni tőle: „Kedves Növendéktársaim! [...] Eg élő, beszélő emlék, eg roppant komoly könyv nekünk ez a hideg márvány. Azt mondja nekünk ez az emlék, bog ebben az intézetben mindenkor az Isten félelmére, a haza szeretetére, a király tiszteletére volt nevelve az ifjúság. Volt hős katonatársaink e hármas csillagtól vezérelve küzdöttek végig a nag háborút. És ayt tanuljuk e roppant komoly könyvből, bog [...] mi se maradjunk le tőlük. [...] mi élők, dolgoznunk olyan lelkesedéssel hazánk nagságának újjáépítésén, amint ők teljesítették kötelességeiket a lövészárkokban. Készüljünk lelkesen szép tanítói pályánkra, 284 Jakab 1928:15-18. 285 115. kép. 286 116. kép. 107
