Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE
a város sebesültjenek ellátását tenné lehetetlenné.162 A polgármesternek ekkor egy 3 tonnás teherszállító járművet kellett „szereznie” a légó anyag kitelepítéséhez. Időközben a személyi kitelepítés feladata is elérte azt az időt, hogy konkrét intézkedések lépjenek életbe. 1945. februárban a város teljes kiürítési programjának szervezett végrehajtása értelmében, a város polgármesterének a városi köztisztviselők és kitelepítendő családtagjaik számát a városi közigazgatás katonai parancsnoka felé írásban kellett jelezni, illetve kimenekítésüket megtervezni. Az utolsónak maradó hivatalnokok számát Győr városnál a polgármester ekkor 217 főben, hozzátartozóik számát 600 főben jelölte meg.163 A kiutazáshoz poggyászokkal együtt a terv szerint 50 vagon szükségeltetett volna. Március 7-én azonban — amikor a fenti terv elkészült — még mindig csak korlátozott számban volt szabad Németországba a polgári lakosságnak utazni. Míg januárban egy közös utazólista a személyi adatok feltüntetésével, útlevél nélkül elegendő volt a szervezett kiutazáshoz, addig február óta csak a polgármester által kiállított, a főispán és a német hatóságok által láttamozott „Ausweis” (igazolvány) adott lehetőséget Németországba való belépésre.164 Március végén megindult azonban mégis a harmadik és a további menekülő vonatok megszervezése, a közhivatalok, illetve a város kitelepülni akaró polgárainak részére. A szállító kapacitás szűkössége miatt a szervezés rendkívül nehézzé vált.165 Akik ki akartak települni, mert féltek vagy hozzátartozójuk már kint élt, a hadiüzemeket kiszállító vonatokra kéredzkedtek fel. Március 24-28-án gyakorlatilag minden németországi előkészítés nélkül indultak újra vonatok polgári menekültekkel a birodalom felé. A front gyors mozgása ily módon megváltoztatta ezt a második nagy kitelepülési tervet. A város prominens vezetői gépkocsikkal, a nyilas vezetők a Vagongyárból rekvirált teherjárművekkel „sebtében” hagyták el az országot. A balatoni tankcsata után, a német hadsereg alakulatai visszavonultak, új állásokat foglaltak el. Ez a visszavonulás már gyakorlatilag hadszíntérré tette a várost. A sok átvonuló katona elszállásolása étkeztetése, már-már megoldhatatlan feladat volt a város és a régió számára. A német katonák feltörték az üres lakásokat, fosztogattak, erőszakot alkalmaztak a polgári lakossággal szemben. A betörések és az erőszak olyan méreteket öltött, hogy magyarul és németül megjelentetett falragaszokon tájékoztatták a lakosságot, hogy mit kell tennie, amennyiben német katona által sérelem éri. A katona alakulatát kellett kideríteni ahhoz, hogy az „Ortskommandatur” (helyőrségi parancsnokság) megtalálja az elkövetőt. Az alakulatok gyors mozgása miatt lehetetlen volt legtöbbször a gyanúsítottat kézre keríteni. A német parancsnokság látszat intézkedései nem oldották meg a problémát.166 Sok katona elszakadt az egységétől és csak „kóborolt” nyugat felé, míg csapattestét nem találta 162 GyMJVL: IV. B. 1407. a. XI. 944/112 Polgármesteri hivatal iratai. 163 GyMJVL: IV. B. 1407. Uo. 164 Uo. 165 A műszaki tisztviselő naplójában olvashatjuk, hogy K. úr feleségét a második menekülő vonaton kereste. Ezzel a vonattal érkezett Virághalmi főintéző is. A már kitelepült közszolgák, és hadiüzemi dolgozók közül nem mindenki vitte magával családját. Most a harmadik és további menekülő vonatokon sokan lehettek az itthon maradó családtagok közül. 166 MNL GYMSMGYL: IV B. 451. a Főispáni bizalmas iratok: 2. doboz. Szám nélküli. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy erőszakoskodás, rablás, lakásfeltörés esetén azonnal jelentkezzenek a rendőri szerveknél vagy a német parancsnokságon. A tettes katonák alakulatának megjelölése, vagy más módon való azonosítása azonban a feljelentő feladata volt.-78-
