Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
A HADRA FOGHATÓ LAKOSSÁG KITELEPÍTÉSE
A városból a bombázások miatti félelem sok családot arra sarkallt, hogy a környező falvakban éljék át a megpróbáltatásokat. A nagyvárosból kiköltözött családok levente korú fiainak az új lakóhelyen azonnal jelentkezni kellett. Az ő foglalkoztatásuk, kiképzésük (amennyiben teljesítették jelentkezési kötelességüket, és így nyilvántartásba kerültek) az új lakóhelyen folytatódott. így ők december 31-én a községekből vonultak be. Ménfőcsanakról 106 ifjú indult a fenti napon Németország felé.122 A megye többi településén tehát már december 31-én elindult a leventék szomorú gyalogmenete. A győri fiatalokkal települt ki a levente parancsnok is.123 Az 5. győri könynyű hadtest levente parancsnoka autójával ment a fiúk előtt. A transzporttal kitelepülő többi tiszt családtagjaikkal szintén járműveken utazva kísérte a gyalog vonulókat, akiknek sokszor szállítóeszköz hiánya miatt még a hátizsákot is cipelnie kellett.124 A hideg januári télben elindult menet leventéinek nem volt megfelelő felszerelése. Bár, a szűkös készletből csak néhányuknak jutott bakancs — elindulás előtt 50-60 pár bakancsot osztottak ki — a menet a rossz felszerelés ellenére a januári hidegben mégis elindult. Orvos nem ment a kitelepülő leventékkel. A tervek szerint Ausztriában és Németországban egy csapat „szálláscsináló” minden nap előre ment, hogy a napi 20-25 km-es gyalogmenet után a leventéknek legyen éjszakai nyugvóhelyük. Az egyszerű falusi emberek nem utasították vissza azokat, akik magánháznál, egy jó kis vacsora reményében kértek szállást. Ezen a szakaszon szervezetten csak a hazai élelem jelentette számukra a betevő falatot. Külhonban nem jártak nagy sikerrel az előretolt kvártélyt kereső csapatok. Szállás az istállóban, mindennapi rutinná vált a fiatalok számára. Amikor a havas úton a lovak már nem bírták a terhet hegymenetben húzni, a leventékkel levetették a kocsikról a hátizsákokat és még a kocsit is tolni kellett. Brucknál elromlott az ezredes úr autója. Lovakkal húzták tovább, hegymenetben ezt is a leventéknek kellett tolni. A gyalogos menetelésnek Böheimkirchenben lett vége. Itt 10 napot tartózkodtak. Ebben a városban tudtak vonatra szállni a transzport tagjai. Negyvenen utaztak egy vagonban, amelyben nem volt kályha, a vagonok rosszul illeszkedő deszkázata között befújt a jeges januári szél. Pokrócot terítettek a padlóra, egy másikkal takaróztak, szorosan egymás mellett, hogy reggelre ne találjanak megfagyott társat maguk mellett. Akiknek nem volt megfelelő felszerelése, nem jutott bakancs, vagy már átázott, itt Böheimkirchenben külön vált a csoporttól. Ennek a csapatnak nem volt magyar katonatiszt kísérője. Ok rögtön német fennhatóság alá kerültek. A transzport vonattal Egerbe (Cheb ma Csehország) utazott, ahol átadták őket a németeknek. Ok kerültek így elsőként német parancsnokság alá. A modern fegyverekkel való kiképzés helyett sáncmunkára fogták be őket. Hadifoglyokkal kellett nekik együtt dolgozni. A többieket a vonat Hannoverig vitte. Az út a Hansa városig öt napig tartott. A melegétel ellátás akadozott. Az utazás alatt nem, csak az elinduláskor kaptak egy tál 122 Józsa László Árpád - Pintér Ernő: “...drótok közé zárva” A ménfőcsanaki leventék belgiumi hadifogságban és szénbányákban 1944 -1947, Leventék kihurcolása Ménfőcsanakról. 11-12. oldal. SN 2011. 123 MNL GYMSMGYL: XXV. 2. Népbírósági ítéletek 1339/1945. Bayor Vilmos ezredes vallomása szerint újév napján indultak el a győri leventék Németország felé. 124 Nehezen viselték a leventék, amikor a tisztjeik gépkocsin ülve ellenőrizték a soraikat, a gépjárművön kényelmesen ülve „teremtettek le őket”, ha valami miatt zúgolódtak. Néha a parancsnok nádpálcája is elcsattant néhány levente hátán.-63-
