Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

A HADRA FOGHATÓ LAKOSSÁG KITELEPÍTÉSE

1945 januárjában indult el ez a gyalogezred Németország felé. Az első napon a katonák gyalogmenete Somorjáig jutott el. Itt sem kaptak kiképzést, ehelyett itt is az ellátmány beszerzése volt a legfontosabb ténykedésük. Fegyvere csak néhány katonának volt mutatóban. Az ország többi részéből besorozott gyalogezredek is itt Somorján gyülekeztek. Néhány napos pihenő után a katonák elindultak Németország felé. A magyar határon a Himnusz eléneklésével vettek búcsút a hazától. A menetben a századok eleinte összetartottak, de később összekeveredtek az egyhangú vonulás során. Pozsony mellett elhaladva reggelre érték el Ausztriát.

Teljesen „más világba” kerültek. Az osztrák porták tiszták voltak, a parasztokon nem látszott a félelem, az istállókban hízott tehenek és jó állapotban élő lovakat láttak. Falusi házaknál kaptak szállást és nem kellett katona koszton tengődniük. Az osztrák parasztok legalább naponta egyszer meleg étellel várták őket. „Ezpel szemben, amit mi adtunk nekik az egyszerűen csak tetű volt”.'105 Brünnig folytatták gyalogújukat. Itt szálltak vonatra. A szerelvény Csehszlovákián keresztül Pilsen érintésével jutott Németországba. Drezdán, Lipcsén keresztül jutottak el Hannoverbe. Az út során feltűnt mindenkinek, hogy Németország tele volt csellengő magyar katonákkal.

Sok magyar katona ugyanis szándékosan lemaradt a vonatról, elmaradt az ezredétől. Miután a dezertálni akaró magyar katona századának vonata elindult, „rémülten” rohant a parancsnokságra új menetlevelet beszerezni. Az új paranccsal a kezében ismét csak néhány 10 km-t utaztak. Leszálltak és ismét eljátszották a fentieket. Persze mindenütt megkapták az ellátást és a szállást. „Hitlerpénzén beutazták Németországot”.

Másfél hónapig tartott a győri gyalogezred utazása. Németországba érkezéskor fertőtlenítették katonáinkat, így megszabadultak hívadan, sok vakarózást okozó „vendégeiktől”. Hannoverben egy modern laktanyában kaptak helyet. A birodalomban teljesen más körülmények közé kerültek a magyar honvédek. Az 1945-ben — a még a múlt században épült — győri Frigyes laktanya rendkívül rossz állapotban volt. A hatalmas körletek, a csajkából való étkezés, a kemény fegyelem után a háló körletek helyett kéthárom ágyas szobák, a csajkák helyett ebédlők várták a katonáinkat. Reggeli tornával sem sanyargatta őket senki.106 A laktanyákból az amerikai csapatok közeledésekor távoztak el. Menekülés, visszavonulás. Az ezred megmaradó része úgy került amerikai fogságba, hogy közülük legtöbben puskájukat sem sütötték el.

A győri helyőrség utolsó katonái februárban hagyták el a várost, egy akkor már csak Abdáról induló vasúti tehervagonokból álló szerelvényen. Az utolsóként itt maradtak idős, sebesülésből éppen felgyógyuló, harcképtelen, fegyvertelen katonák voltak, akik a helyőrségben a hadtáppal kapcsolatos fizikai munkát végezték csak. Parancsnokuk egy tartalékos őrnagy, „civilben” jogász volt, minden harci tapasztalat, katonai habitus nélkül. Ez az utolsó katonai szerelvény is magával vitte a saját szükségleteinek megfelelő mennyiségű élelmiszert és fogatokat a megfelelő számú lóval. Az élelem mennyisége azonban nemcsak az utazás várható időtartamára szolgáló mennyiség volt, hanem jóval több, a Németországban tartózkodás első (vagy több) hónap ellátmányát is fedezte.

be 1944 októberében karpaszományosként Érsekújvárra. Két hónapos (fapuskával és alaki gyakorlatokkal kitöltött) kiképzés után decemberben került vissza Győrbe. 1945. januárban telepítették ki a sebtében összeverbuvált ezredüket.

105 Uo. 23. oldal.

106 Uo. 15-24. oldal.-56-