Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

HADIÜZEMEK A VÁROSBAN

Az arcvonal nyugat felé mozgása szükségessé tette a német birodalom feltétlen kiszolgálójává vált kormánynak a humán erőn túl az anyagi javak kimenekítését is. így került sor a győri hadiüzemek felszerelésének kitelepítésére. A front nyugatra tolódásával először a repülőgép üzemek gépeit kezdték teherautókra rakni, majd Sopronban, Győrben bevagonírozták, és Németországba szállították. (A többi gyáregység kitelepítése párhuzamosan zajlott.) Az első szállítmány 1944. december 28-án, az utolsó, negyedik transzport december 31-én indult el Győrből az első nagy kitelepülési hullámban a repülőgépgyár gépeivel és kísérőivel. (A repülőgépgyárat is több hullámban telepítették ki.) A kőbányai üzem gépeinek a kiszállítása a győri gépek berakodásával egyidejűleg zajlott. A vagonokat Regensburgban csomagolták ki. A dolgozókat is ebben az időpontban, napokban utaztatták Alsó Bajorországba. A munkások első nagy csoportja vonaton december 29-én indult útnak. A dolgozók, és a gépek alkatrészek, termékek kitelepítése ezután az összeomlásig gyakorlatilag folyamatos volt.

A munkások kitelepítését nemcsak vasúton, hanem buszokkal, személygépkocsikkal is bonyolították. A repülőgépgyár irányítását Bécsbe helyezték. Az osztrák fővárosban döntöttek ezután a kitelepítés ütemezéséről. A teljes kiürítés utolsó felvonását helyileg az úgynevezett utóvéd részlegnek elnevezett tisztviselői gárda vezényelte le. Az utóvéd személyi összetételét a gyár igazgatósága állította össze. Feladata a kiürítés utolsó felvonásának koordinálásán túl a bécsi központtal való kapcsolattartás volt.

Az utóvéd személyzete állt: - egy főmérnökből- a gondnokból- egy könyvelőből- egy tisztviselőből- 3 fő gépkocsivezetőből- 3 fő kocsikísérőből

Az utóvéd rendelkezett egy DKW típusú személygépkocsival (rendszám: CA-292) egy francia autóbusszal (rendszám: KI-048) és egy diesel tehergépjárművel.(rendszám: ismeretlen) Az utóvéd kitelepítését a gyár vezetősége határozta meg vagy, az esetleges gyors orosz előretörés esetén a város kiürítésével együtt kellett volna foganatosítani. A „visszamaradó” részleg létszámáról is döntöttek. Az ő feladatuk a kitelepült dolgozók itthoni családtagjainak közellátása, illetve a visszamaradó családtagok érdekképviselete lett volna. Csak olyan dolgozók tartozhattak a visszamaradó részleghez, akik kinyilvánították, hogy nem akarnak kitelepülni.

A visszamaradok személyzete:- 1 fő számlafolyósító, - 3 fő iletmény és bérszámfejtő, - 1 fő tisztviselő a személyi ügyekre, - 1 fő munkás, - 2 fő magyar és német levelező és postázó, - 1 fő csoportvezető, -1 fő csoportvezető helyettes, - 6— 0 fő vagyonőr.

Azoknak a repülőgépgyári dolgozóknak, akik nem akartak kitelepülni, az itthon maradás mellett döntöttek, a munkahelyük elvesztésével kellett számolniuk. Azokra a dőlköltözni. A „tülekedés” érthető volt, hiszen a dolgozóknak naponta kétszer kellett megtenniük az utat. így természetesen mindenki a közelebb fekvő helységet akarta választani.-42-