Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT

nak, MÁV alkalmazottaknak, vendéglő és kifőzde dolgozóinak, valamint henteseknek, mészárosoknak.

Az arra kötelezetteknek a város különböző pontjain kellett jelentkezni, ahol 1-2800 közötti sorszámot kaptak. A napi munka reggel 7 órától 16 óráig tartott. Eleimet mindenkinek magával kellett vinnie. Szerszámot csak az kapott, aki nem tudott hazulról vinni.47 A munkáért napi 15 pengő munkabér járt.48 Az első munkanap 1944. december 21-én nagy sajtónyilvánosság mellett kezdődött. A munkára gyülekezőhelyként kijelölt térségek szerint következtethetünk arra, hol készültek ezek a véderőművek. A munkára jelentkezés helye sorszámhoz volt kötve, a könnyebb ellenőrzés miatt.

1-500 között Győrszabadhegy, Barass vendéglő (Fehérvári út)49 500-1000 között Győrszabadhegy, Göltl vendéglő 1001-1500 között Gestettner féle téglagyár (Pápai út)

1501-2000 között Újváros, Ótemetőtér 2001-2500 között Darányi rakpart pataházi végén 2501-2800 között hajóállomás

Tehát a Duna északi vonalától le a Rába folyó délnyugati vonaláig tervezték azokat a sáncokat megépíteni, amelyek a szovjet csapatokat lettek volna hivatottak megállítani. Az első december 21 -i munkanapról a fenti újság is beszámolt. A cikk szerint a polgármester dr. Karsay Árpád vezetésével jókedvű munkások hada jelent meg a kijelölt helyeken, ahol még hangulatos verseny is kialakult a nagy munkakedvű bencések és a többi résztvevő között.50 A sáncépítés aztán a továbbiakban mégsem volt olyan gördülékeny, hiszen a rendőrségnek és a nyilas pártszolgálatosoknak többször kellett razziát tartaniuk a városban, hogy kiszűrjék a munkakerülőket. A büntetés viszont nagyon kemény volt, hiszen internálhatták is az elfogott sáncmunkát szabotálókat, az attól alapos ok nélkül elmaradókat. A városban, szórakozóhelyeken gyakori volt munkaidőben a razzia. Akinek nem volt igazolása a felmentésről, súlyos büntetésre, internálásra, bevonultatásra, légióba való beléptetésre számíthatott.

A sáncmunka mozgósítását a főispán a polgármesterre bízta. Dr. Karsay Árpád válaszlevelében a feladat elfogadása mellett megjegyezte, hogy a rendelet szerint a véderőmű építésének szervezése nem a polgári közigazgatás feladata!51 Ellentmondott a főispánnak, (ami nagy bátorságra vallott) de a feladatot elvégezte.

A kötelezetteknek hetente két napot kellett a sáncmunkán részt venni. Nagynéném Morvái Mihályné sz. Szalay Irén is azok közé tartozott, akik részt vettek a véderő építésének munkájában. Valahol a kismegyeri Pándzsa értől északra a város felé kellett árkot ásniuk. Szerszámot (ásót, lapátot, csákányt) kötelesek voltak magukkal vinni. Kis csoportokban dolgoztak (ők négyen voltak együtt), így nem jutott teljes munkaidőben számukra irányító felügyelő. Eleimet nem kaptak, azt mindig otthonról vittek maguk-47 GyNH: 1944 december 19. 2. oldal.

48 Nagynéném, aki rendszeresen részt vett ezen a sáncmunkán, mesélte, hogy a munkabér csak papíron létezett. Soha nem fizették ki.

49 8. kép 182. oldal.

50 GyNH: 1944. december 23. 3. oldal.

51 MNL GYMSMGYL IV. B. 451. a főispáni bizalmas iratok 1945 1. doboz. Ez is mutatja, hogy a meglévő törvények szigorú betartása, milyen fontos volt számára.-30-