Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT

ladhatott. Az eloltás után tehát a kés hátával, vagy egy fadarabbal a bőrről tanácsos volt lekaparni.5

A szorgalmi időszak az iskolákban március 31-én befejeződött. A tanulók az iskola helyett kötelezően leventeoktatáson vettek részt. Sokan a leventék közül tűzoltók mellé voltak beosztva, vagy légószolgálatot teljesítettek.

Az első bombatámadás után megkezdődött a lakosság tömeges vidékre költözése is. A súlyosan megsérült házakból a lakosok egy része vidékre menekült, más részük a városban kapott elhelyezést. A lakosok egy része azonban önszántából költözött Győr környéki falvakba, rokonaikhoz, ismerőseikhez. A közigazgatás igyekezett nyomon követni a városból eltávozókat. Ezért a kiköltözőknek lakás igazolványt kellett kiváltaniuk. Azok, akik csak a városon belül változtattak lakhelyet, csupán bejelentési kötelezettséggel bírtak. A Győrből elköltöző leventéknek is bejelentési kötelezettségük volt a levente parancsnokságon (Apáca út 15.), illetve az új lakóhelyen, a falvakban továbbra is részt kellett venniük a leventeoktatáson.6 Olyan nagymérvű volt az elvándorlás, hogy sok község nem tudott újabb lakókat befogadni. Ezután már csak a település jegyzőjének befogadó nyilatkozatával lehetett új helyre költözni.7

A lakosság ilyen méretű mozgása természetesen nem ment konfliktus nélkül. Az első és második bombatámadás során a Budai Barakkváros néven ismert munkástelep házai sérültek a legjobban. Az itt élők közül többek vidékre költöztek, mások viszont a városban jutottak szükséglakáshoz. A Budai Barakk városrészben élők, a családok szegénysége, életvezetése miatt - a városi lakosság hierarchiájában - nagyon szerény, a még megtűrt helyet foglalták el. A belvárosba való költözésük után napi konfliktusok mérgezték az életet, mert az „előkelő” városi polgárokat zavarta az ő „léha, munkádan életvezetésük”. A belvárosi törzslakosok kérték a hatóságokat, mindenekelőtt a rendőrséget, hogy gyakoribb razziázással segítsék a beilleszkedésüket, vagy vonják meg lakhatási jogukat.8 A vidékre költözőkkel és a befogadó családokkal szemben is megfogalmazódtak azok az elvárások, amelyek a kényszerből való egymás mellett élést megkönnyítették. A befogadó családoknak megértéssel és szeretettel kellett azt a hazafias cselekedet megtenniük, hogy a keletről menekült hajléktalan kis közösségeket befogadják. Ugyanakkor az áttelepülők pedig értelemszerűen lemondtak megszokott komfort igényeikről. Érdekükben állt, hogy megértsék az egyszerű falusi emberek igénytelenebb életmódját, és alkalmazkodtak is ehhez.9

A gyakorivá váló bombatámadások miatt a Győri Nemzeti Hírlap 1944. június 11- i számában felszólítja a város lakosságát, hogy aki teheti, költözzön vidékre ismerőseihez, rokonaihoz, vagy a falun a jegyző által kijelölt ingatlanba.

Elkészült a város légó kiürítési terve. Győr lakosságának azon része, akiknek alkalmazása, állása, illetve légó beosztása nem kötötte a városhoz, a megye egész területére saját jószántából kiköltözhetett. Hatósági engedélyt — egy lakás utalványt — kaptak a hivatalnál kiköltözési szándékkal jelentkezők. A szociálpolitikai ügyosztály adta ki a vidéki

5 GyNH: 1944. április 20. 2. oldal.

6 GyNH: 1944. április 20. 3. oldal.

7 GyNH: 1944. április 21. 3. oldal.

8 GyNH: 1944. június 11. 4. oldal.

5 GyNH: 1944. május 13. 3. oldal.- 17-