Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NAPLÓ, VISSZAEMLÉKEZÉSEK

van, hozzam, illetve rakassam vagonba, és irányítsam Németországba. Képzelheted anyukám, mennyire örültem annak, hogy hazamehetek. 24-én az egész nap az utazáshoz szükséges iratok megszerzésével telt el. Nem akartam elhinni magamnak, egész addig, amíg a Stadt-komandatur (helyőrség) a kezembe nem adta az utazási igazolványt, ami még a katonai Urlabszug (szabad jegy a vonaton) igénybevételére is jogosít. Alig vártam, hogy este legyen, mert este fél 10-kor volt vonat, amivel Bécsbe jutok.

Ideérkezésem után az igazgató urat kerestem meg, cégünk bécsi központjában, ahol örömmel fogadtak és bemutattak Braunswetter vezérigazgató úrnak. Nagyon kedves volt, jól beszél magyarul is, sokáig beszélgetett velem. Hivatalos ügyek elintézése után Pinner igazgató úrral együtt felkerestük Spilka igazgató urat, és ott aztán jó két órát tárgyaltam és referáltam a szállítmányról. Az utazási igazolványomat mely csak Bécsig volt érvényes a további utazásra is érvényesíteni kellett, és ennek elintézésére késő este került sor.

Ezt teljesen nem is sikerült elintézni, és 25-én nem is tudtam elindulni hozzád, pedig szerettem volna repülni édes kis anyukám. Másnap már reggel kilenckor a kezembe volt az igazolvány, vonat pedig csak délután ötkor indult. Délben riadó és futás, bombázás nem volt még csak gépzúgást se hallottam. Indulásig csavarogtam az utcán, és jól megnéztem a várost. Bizony sokat kapott már az angol szőnyegből ez is akár Győr. A hadi cél környéke jól össze van itt is verve.

Indulás után olyan bolond jó kedvem támadt, mintha nem is volna háború! Soha ilyen lassan vonat még nem ment, mint az én vonatom! Szerettem volna szárnyakat adni a mozdonynak, hogy hamarabb hazaérjek! Este 9-kor értem Hegyeshalomba és csak reggel indult Győr felé a vonat. A hó pedig esett, gyönyörű téli este, jó hideg van. A pályaudvar tele német és magyar katonákkal, sehol semmi hely csak kint az utcán. Márpedig ilyen hóviharban nem tartozik ez a kellemes szórakozások közé. De aztán eszembe jutott az Ángyán bácsi, akit hosszas keresés után meg is találtam. O gondoskodott rólam, hogy e nap után ágyba kerülhessek. Nagyon kedves volt és a MÁV laktanyában kaptam szállást. Végre I. 27-én délelőtt 11-kor megérkeztem Győrbe haza.

Nem tudom leírni azt az érzést, mikor leszálltam a vonatról és elindultam hazafelé, ami ezután jött azt nem is próbálom leírni, mert nem találok hozzá megfelelő szavakat. Az otthon töltött napokat pedig ugye anyu mind a ketten ismerjük.

1945. II. 13.

Nem valami szerencsés dátum pedig nekem még nem hozott soha szerencsédenséget. Igaz most se, pedig ugyancsak kerülgette a szállítmányunkat a nagy kaszás. Bizony sokszor elég közel került hozzánk. Hogy sorrendet tartsak, és vissza tudjak majd emlékezni a dolgokra, pár város nevét leírom: Szt. Valentin, Enns, Linz és utunk legelején Bécs. Hogy itt ezeken a helyeken, min ment át ez a szállítmány azt leírni nem lehet és én nem is tudom. Ha a jó Isten megsegít és élve megúszom ezt a szörnyű időt, majd megpróbálom elmondani szóban, ha pedig nem, akkor is meg fogod érteni, ha a kezedbe kerül valaha ez a napló.

Én mindennap kérem az Istent, hogy segítsen meg bennünket, szegény magyarokat és még egyszer hazamehessünk.- 145 -