Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
A VÁROS KIHURCOLT, ELMENEKÜLT LAKOSSÁGÁNAK VISSZATÉRÉSE Menekültek, hadifoglyok hazatérése
1 Legeza János vezérőrnagy hazaszállítása után Rakolczay vezérezredes vette át a munkáját. Magyar gyűjtőtáborok, amelyeket Alsó Bajorországból viszonylag könnyű volt elérni, Pockingban, Passauban, és Schärdingben voltak. Ezekben a táborokban állították össze 1945 szeptemberétől a magyar transzportokat. Mindegyik táborból hetente 2-2 szerelvényen mintegy 3000 ember hazaszállítása jöhetett szóba. A szállítás a Birnbach-i parancsnokság vezetője Rakolczay vezérezredes irányítása alatt történt. A transzportba kerülő csoportok a tervezett 2-3 nap helyett valójában 2-3 hetet töltöttek a fenti gyűjtőtáborokban. Ez alatt a fertőtlenítésen túl orvosi vizsgálat alá kerültek a hazatérni szándékozók. A különböző bajor településeken szórványban élő magyarok a terület körzetvezetőivel kellett hogy felvegyék a kapcsolatot. Ebben a munkában játszottak a futárok jelentős szerepet. Vitték, hozták a hírt, mikor van hely egy-egy szerelvényen, ki tud fogattal, gépkocsival segíteni, hogy a várakozók a gyűjtőtáborokba jussanak. A Birnbach-i parancsnokságra befutott adatok alapján itt döntötték el, hogy az fent lefektetett irányelvek alapján, ki utazhat, kinek kell még várnia. A háború befejezésével azonban az eddigi kolóniavezetőket legtöbb helyen leváltották és újakat választottak. Az új vezető sokszor nem állt feladata magaslatán vagy éppen nem tudott németül. így voltak olyan települések, ahol csak sokkal később tudtak információt kapni a hazatelepülésről. Sokan, akik tehettek volna a gyorsabb hazajövetelért, inkább akadályozták azt. így történt az MVG által Alsó-Bajorországba kitelepített magyarokkal is. A gyár alkalmazottait ugyanis a hadügyminiszter rendelete alapján egy tömegben telepítették ki. így az amerikaiak és a Legeza törzs által lefektetett irányelvek alapján viszonylag jó helyet foglaltak el a haza utazási sorrendben. Ehhez azonban az kellett volna, ha a gyár velük együtt kitelepült vezetői ehhez hathatós segítséget adtak volna. Ezt azonban nem kapták meg. Korábbi vezetőik egy része nem akart haza jönni, többen közülük már jobbnak látták továbbállni, nyugaton új egzisztenciát kialakítani. A magyar menekültek közül nagyon sokan kivártak. Várták a magyarországi híreket, hogy szabad-e elindulni, vagy az emigrációt kell választani. Ok komoly propagandát is kifejtettek a hazatérés ellen. A hazatérés sem ment a tervek szerint, hiszen a Magyarországról érkezett vagonoknak ingajáratban kellett közlekedniük. Amennyiben forgalmi okok vagy más miatt késést szenvedtek, már a következő transzport nem tudott időben elindulni.301 Pockingban a Róttál kaszárnya területén fekvő gyűjtőtáborban szeptemberben már tízezren éltek. Önálló településként működött, volt piaca, de még magyar színháza is. ári százados, 1940-ben tábornok. 1942. szeptember 6-án csadakozik a Donhoz kiküldött 2. magyar hadsereghez. A doni katasztrófa után, komolyan bírálja a magyar hadvezetést a súlyos következményekkel járó katonai tragédia miatt. Emiatt 1943-ban nyugdíjazzák. A Gestapo folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Mint nyugdíjas tábornok a Központi Ellenőrző Bizottságnál kapott munkát. 1945. március 27-én parancsra távozott Passauba. Az itt megalakult Legeza törzs vezetőjeként szervezte a nyugatra kitelepítettek hazaszállítását. Az amerikaiak, amikor az Ideiglenes Kormány által benyújtott kiadatási kérelme megérkezett, javasolták neki az emigrációt. Ezt a következő szavakkal utasította vissza: „Katona nem szökik meg a felelősségre vonás alól, semmi olyant nem tettem, amiért ne vállalhatnám tiszta lelkiismerettel a felelősséget". 1945. október 29-én fogolyrepülővel szállították haza Budapestre. A Népbíróság 6 év fegyházra ítélte, amelyet 6 hónapra enyhítettek. Szabadulása után fizikai munkát végzett, családjával szegénykonyhán étkezett. Az AVH 1951-ben mégis letartóztatta és kémkedésért! 10 év fegyházra ítélte. Családja sorsáról semmit nem tudott. 1953-ban a börtönben szívelégtelenség miatt halt meg. 1990-ben rehabilitálták. A dokumentum a vagongyári műszaki tisztviselő naplójában volt egy másik, valószínűleg a törzsnél október 2-án számára kiállított készült feljegyzéssel együtt. 301 15. ábra. 219. oldal.- 132-
