Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
AZ ÉLET ÚJJÁSZERVEZÉSE GYŐRBEN
A SVÁB LAKOSSÁG ÉS A VOLKSBUND 1945. májusban a miniszterelnökségen pártközi értekezletet tartottak a Függetlenségi Fronthoz tartozó pártok. Rákosi Mátyás a megbeszélés után kijelentette: a svábokkal kapcsolatban megteendő intézkedések nem szabad, hogy a — fasiszta ideológia szerinti — kollektív bűnösségen alapuljanak. Azokat a svábokat kell bíróság elé állítani, vagyonát elkobozni, akik elárulták a magyar népet. A magyarsághoz való hűségüket bizonyított sváboknak nem szabad, hogy bántódásuk essen.277 Erdei Ferenc már a konkrét elképzelésekről beszél a délnyugat Németországból ide telepített német ajkúakkal kapcsolatban. Járásonként kellett volna egy háromtagú igazolóbizottságot létrehozni a belügyminisztérium és a svábok képviselőjének részvételével. A bizottságoknak a vizsgálat során három kategóriába kellett a fenti népcsoportot besorolnia. Az ítélet is készen állt már. Azok, akik vezetőik voltak a hitlerista szervezeteknek, népbíróság előtt kellett felelni cselekedeteikért, akik csak passzív tagok voltak, az újjáépítés érdekében munkaszolgálaton kellett bizonyítani hűségüket, akik pedig tevékenyen támogatták a fenti szervezeteket, ki kellett települniük Németországba. A megvalósítás alapelvei nem változtak, még ha a bizottság neve később Kitelepítési Bizottságra változott is. 1945. augusztusban, Potsdamban a Háromhatalmi Egyezmény értelmében Magyarországról, Lengyelországból és Csehszlovákiából a német kisebbséget ki kellett telepíteni Németországba. A Háromhatalmi Egyezmény felhívta mind a három ország figyelmét a kitelepítés humánus végrehajtására. A 3820/1945 sz. M. E. rendelet értelmében a svábok igazolása a városban, a megyében megtörtént. Az elítélt svábokat részben internáló táborba, részben munkatáborba küldték a hatóságok. Elkobzott javaikba összetelepítés után magyar telepeseket hozott a Népgondozó Hivatal. Az összetelepítésre a svábok háromhavi élelmet, ruháikat, pénzüket, ékszereiket és legfontosabb bútoraikat vihették magukkal. Az összetelepítetteket utak, hidak építésére vagy közérdekű munkára vitték dolgozni. Az egy helyre való telepítés során a svábok olyan nagy ellenállást fejtettek ki, amelyet a Népgondozó Hivatal rendelkezésére bocsátott rendőri erő sem tudott letörni. Magyarkimlén a kitelepítendő svábok botokkal, dorongokkal, ásókkal, kapákkal megtámadták az új telepeseket. A megtámadottak bemenekültek a községházába és a magyaróvári járás rendőrkapitányságától kértek segítséget. A kiérkező detektívek, rendőrök sem jártak jobban. A dulakodásban egy sváb lakos megsérült, 11 főt őrizetbe vettek.278 A Szlovákiából kiutasított magyar családok napokig fedél nélkül voltak, míg új otthonaikba be tudtak költözni. A svábok kitelepítése Németországba több ok miatt késett. Az új magyar telepesek nem tudtak beköltözni. Elmaradt a földosztás, és így jelentősen csúsztak — új tulajdonos hiányában — az aktuális mezőgazdasági munkák. Ez az ipari város vonzáskörzetében, amelynek még nagyszámú orosz katonát is el kellett tartania, keserű jövőképet festett. A Nemzeti Bizottság november 14-én levélben kérte a kormányt, gyorsítsa 277 GyM: 1945. május 24. 3. oldal. 278 GyM: 1945. november 10. 4. oldal.-124-