Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Három és fél évtized Győr város szolgálatában
Borbély Tamás hetően „pártfogoltjai” körében is veszített népszerűségéből — habár mindvégig az ő érdeküket igyekezett szem előtt tartani. A feszültségekkel és nehézségekkel terhelt időszakot enyhítette, hogy a kedvező hadihelyzet miatt 1916 október-november folyamán a menekültek jelentős része hazatérhetett.29 Ennek köszönhetően a városon is enyhült a nyomás. Az erdélyi menekültek 1916 őszi jelenlétével kapcsolatos dokumentumok alapján megállapíthatjuk, hogy a tanácsos komplex segítségnyújtást próbált megvalósítani, amiről rendszeresen és precízen tájékoztatta a város vezetését. Ebbe a szemléletbe és gyakorlatba nem fértek bele a véletlenszerűen kiosztott pénzbeli juttatások, ami Éberth Géza meglátása szerint a kaotikus helyzetek előfordulásának lehetőségét növelte és demoralizálta az egyébként is válságos helyzetben lévő menekülteket, akárcsak a helyi társadalom tagjait. Ugyan a tanácsos népszerűsége a negatív hangvételű cikkek hatására némileg talán csökkent, elhivatottságát és szakértelmét nem érte komolyabb kritika. Erre következtethetünk abból, hogy az erdélyi menekülthullám csillapodását követően a város vezetésének bizalma töretlen volt irányába és a Segítő Irodához fordulók többsége is türelemmel kivárta a támogatást. Ahogyan Éberth, közel hároméves tapasztalat birtokában írja: „a háború okozta általános türelmetlenség közepette, éppen a legjobban sújtott, hadi segítségre szoruló családok nyugalmát, csillapodottságát csak úgy őrizhetjük meg, ha kéréseikkel, ügyes-bajos dolgaikkal gyorsan és megértéssel foglalkozunk. Ez a titka a türelmetlenség, az elégedetlenség megakadályozásának”.30 Még inkább jelzi a tanácsos munkájának elismertségét, hogy még a Szociáldemokrata Párthoz köthető Népakarat című lap is védelmébe veszi, amikor tudósítanak róla, hogy a város közgyűlése jutalomban részesíti, amit néhányan kifogásolnak. A cikk szerzője szerint: „A város legutóbbi közgyűlése 3—3 ezer koronát szavazott meg dr. Szauter Ferenc és Éberth Géza városi tanácsosoknak. A közgyűlésnek ez az eljárása visszatetszést keltett több oldalról, mert az a nézet domborodott ki általában a közvélemény egyes köreiben, hogy mind a két tanácsosnak elég jó fizetése van, és igy semmi szükség sincs arra, hogy a koldus város tiszteletajándékokat osztogasson olyan tisztviselőknek, akik nincsenek rászorulva. A közvélemény köreinek ezt az elfogult felfogását mi nem osztjuk. Nem pedig azért, mert akik a közélelmezés és a hadisegélyezés terén olyan idegölő tevékenységet fejtettek ki, s emellett olyan szép eredményt értek el, mint a két szorgalmas és éjjel-nappal dolgozó tanácsos, azoktól a buzgó munkájukért kapott tiszteletbeli jutalmat, nem szabad irigyelni. Szauter főispán titkára és a hadigyűjtő-iroda vezetője tegnap délután kimentek a menekültek szálláshelyére, hogy a gyorssegély kiosztását folytassák. Az elindulás előtt azonban Angyal Armand dr. rendőrfőkapitánytól kérték egy rendőrtisztviselő asszisztálását a segélykiosztáshoz. A főkapitány erre azt válaszolta, hogy a kérést nem teljesítheti, mert Éberth tanácsos karhatalmat szándékozik igénybe venni arra az új esetre, ha a szombati pénzkiosztást újból megkísérelnék. A főkapitány kijelentésére a főispáni titkár telefonon a tanácsos tudomására hozta, hogy a főispán utasítását a gyorssegély kiosztását illetőleg minden körülmények között végrehajtja és délután 5 órakor a szeretetházban megkezdi a pénzkiosztást. Erre aztán a polgármester helyettese is közbeszólt és a kiosztáshoz a rendőri asszisztencia megérkezett. A város minden rétegében felháborodással tárgyalják a jótékonyság fölötti civakodásokat, s a civódó feleket annyival is inkább elítélik, mert ezek a civakodások csak fokozzák az erdélyi menekültek elkeseredését. Akkor, amikor ezek enni kérnek, nem lehet személyi kérdésekkel hátráltatni hontalanná vált honfitársaink segélyezését”. 29 GyMJVL Polgármesteri jelentések a Közigazgatási Bizottság részére, 1916. november 9. Pm. 3011/1916. 30 GyMJVL IV. 1402. c. Győr thj. város ügyviteli iratai pm. 293/1917. 98
