Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Három és fél évtized Győr város szolgálatában
Borbély Tamás tási szaklap hasábjain egyre több alkalommal szerepelt Éberth Géza, az 1920-as évektől pedig megszólalásai, publikációi állandó hivatkozási pontot jelentettek. 1911-ben például arról értesülünk, hogy kidolgozza a csekklapok útján való adófizetés lehetőségének részleteit.8 1912-ben többek között Wennes Jenő polgármesterrel és Erdély Ferenc főmérnökkel együtt kidolgozták a városi kenyérgyár létesítésének terveit, valamint részletesen foglalkozott az első győri községi takarékpénztár lehetőségével.9 Utóbbi kezdeményezések már jelzik, hogy a város pénzügyeit érintő tevékenysége mellett figyelme főként a szociálpolitika felé irányult, mely érdeklődése haláláig megmaradt.10 Éberth Géza pályafutásának ekkor még talán mellékesnek tűnő, ám annál jelentősebb momentuma, hogy részt vett a Városok Országos Kongresszusán 1912-ben.11 A városok érdekvédelmi szerveződésének fontos eseménye volt ez, mely nem kis mértékben annak köszönhetően szerveződött, hogy a dualizmus évtizedei során a városok bizonyos szempontból hátrányos helyzetbe kerültek a vármegyékkel és a központi hatalommal szemben. Sérelmes helyzetük többek között abból fakadt, hogy bár 1867 után a közigazgatás kapcsán több meghatározó törvény született, a városokkal nem foglalkozott külön szabályozás. Hátrányos pont volt számukra az is, hogy miközben a vármegyék adminisztrációs költségeit az állam viselte, a városok ehhez még csak segélyt sem kaptak, így ellenszolgáltatás nélkül láttak el az állam helyett közigazgatási és bíráskodási feladatokat. A főispáni hatáskörök folyamatos bővülését - többek között a polgármesterek sérelmére - szintén bírálattal fogadták.12 A városok esetében nagyobb szabadságot jelentett a pénzügyi önállóság - ami ugyanakkor negatív következményekkel járhatott. A városok nagyobb pénzügyi önállósága abból fakadt, hogy a közvetett állami adók után is vethettek ki helyi adót, illetve új adóztatási jogcímeket is bevezethettek. Ennek ellenére a századforduló idején a városok jelentős eladósodással néztek szembe. Az állam bizonyos feladatok ellátását nem ellentételezte, amit a városok többsége magasabb pótadók kivetésével igyekezett pótolni. Erre vonatkozóan beszédes adat 1909-ből, hogy az állami funkciók ellátása a törvényhatósági jogú városok kiadásának 20 százalékát, a rendezett tanácsú városok esetében pedig 18,8 százalékát tette ki. Az ezek fedezésére kivetett pótadók miatt a városok lakosai általában jóval magasabb adóterhekkel szembesültek, mint a vidéken élők.13 Nem véletlen, hogy a századforduló kör-8 Városok Lapja 6. évf. 8. sz. (1911. február 25.) 88. 9 Városok Lapja 7. évf. 5. sz. (1912. február 3.) 33. Városok Lapja 7. évf. 29. sz. (1912. július 20.) 252. 10 A tervezett kenyérgyár kapcsán a következőket jegyzik meg: „A városi szociálpolitika feltartóztathatlanul halad tovább s egyre hálásabb talajra talál városainknál. Legújabban a közélelmezés kérdése az, amely leginkább szükségessé teszi a városi hatóságok beavatkozását s ezen a téren a legszükségesebb tápszerek: a kenyér, a tej és a hús jó és olcsó kiszolgáltatásának a biztosítása készteti cselekvésre a hivatása magaslatán álló vezetőséget. Legutóbb Győr város tett egy hatalmas lépést e téren, midőn elhatározta, hogy városi kenyérgyárat állít fel.” A községi takarékpénztár ügyében pedig hangsúlyozták, annak „célja betétek elfogadásával a lakosság takarékosságának előmozdítása, olcsó hitel nyújtása, a város hitelműveleteiben való közreműködés, azok közvetítése, a város kereskedelmi, ipari és gazdasági érdekeinek előmozdítása, a városi üzemek üzleti érdekeiben való közreműködés”. 11 Városok Lapjai, évf. 18. sz. (1912. május 4.) 152. 12 Kozári 2005. 245. 13 Cieger 2005. 54-55. 94
