Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán
BORBÉLY TAMÁS Moson vármegye képviselőinek meglátása, miszerint Győr kedvezőbb pozícióból indult — amit sikerült is a másfél hónapos küzdelem során megőriznie, nem volt alaptalan. A Moson vármegye érdekében eljáró legteljesebb és legnagyobb neveket felsorakoztató küldöttség27 december 2-án tett látogatást az illetékes minisztereknél. Jaross Andor, a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere és Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter egyaránt úgy válaszolt a küldöttség megkeresésére, hogy az általuk felvázolt koncepció számukra addig ismeretlen volt, ezért szeretnék részletesen is megismerni azt. Akár igaz a miniszterek válasza, akár csupán diplomatikus elutasítás, jelzésértékű arra vonatkozólag, hogy a medvei híd megépítését már-már kész tényként kezelték az illetékesek 1938. december első napjaiban. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter azzal csillapította a kedélyeket, hogy a híd helye még nem eldöntött tény. Arra a konkrét kérdésre viszont, miszerint lehetséges lenne-e csonka Moson vármegye és csonka Pozsony vármegye egyesítése, a belügyi tárca vezetője diplomatikusan ugyan, de elutasító választ adott.28 Reakciója a híd megépítésének ügyét sem segítette. Összefoglalás Az első bécsi döntés részben módosította a trianoni béke által kijelölt határokat. Új helyzet állt elő, a döntéshozók korábban nem ismert kereteket teremtettek, melyekkel kapcsolatban nem létezett történelmi tapasztalat. Pozsony visszatérésének elmaradása lehetőséget jelentett a nyugat-magyarországi városoknak saját befolyásuk kiterjesztésére, függetlenségük, gazdasági erejük növelésére. A győriek és a mosoniak is hamar felismerték, hogy ehhez mindenekelőtt a dunai átkelő vonzáskörzetükbe történő felépítése jelenti a kulcsot. A mosoniak kétségkívül kedvezőtlenebb pozícióból igyekeztek számukra kedvező irányba befolyásolni a közvéleményt és a döntéshozókat. Az általuk felvázolt tervek, koncepciók — még ha kevésbé is kidolgozottak, mint a medvei hidat támogató vetélytársaké - jól megalapozottak, gazdasági és politikai szempontból is alátámasztottak voltak. A Szigetköz és Csallóköz Doborgaz térségében történő összekötése napjainkban sem tűnik eleve elvetendő koncepciónak, mikor már a szlovák főváros agglomerációja szinte Mosonmagyaróvárig húzódik. 1938 decemberének második felére viszont eldőlt, hogy a nagy Dunahídháború Moson és Magyaróvár szempontjából kedvezőtlen eredményt hozott, még ha a kormányzat igyekezett is kompromisszumos megoldást kínálni. Polniczky Lipót főispán ugyanis arról tájékoztatta a feleket, hogy a kormány hosszú távon mindkét híd megépítését tervezi, ám elsőbbséget a medvei átkelő élvez.29 Ennek megfelelően 1939 és 1942 között Medve és Vámosszabadi között 27 Feltehetőleg ez a minisztériumi meghallgatás volt a legmagasabb szintű érdekérvényesítési törekvés Moson vármegye szempontjából. A küldöttség tagjai többek között a korábban már idézett országgyűlési képviselők és a helyi elit tagjai voltak, akik november folyamán folyamatosan napirenden tartották a híd ügyét. A küldöttséget dr. Kühne Lóránt országgyűlési képviselő vezette, tagok között szerepelt Pintér László kanonok, Gallasz Rudolf és Lang Lénárd országgyűlési képviselők, dr. Sattler János Magyaróvár polgármestere (később az egyesült Mosonmagyaróvár első vezetője), Kováts István városi főmérnök, Popovchich Károly mosoni albíró, Kozlik Norbert mosoni elöljárósági tag, Zimmermann János levéli községi bíró, Antoni Brúnó ipartestületi elnök, Szombath Árpád, a Magyaróvári Iparos- és Kereskedő Kör elnöke és Ruff Andor lapszerkesztő. 28 Mosonvármegye 38. évfolyam 86. szám (1938. december 8.) 2. 29 Mosonvármegye 38. évf. 90. sz. (1938. december 25.) 2. 96
