Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán
BORBÉLY TAMÁS zsony, illetve Csehszlovákia immár az újra módosított határon kívül rekedtek. A termékeik értékesítése pedig a Dunántúlon igencsak nehézkessé vált. Sokan attól tartottak, hogy az évekkel később létesítendő medvei híd sem fogja tudni orvosolni a hátrányos földrajzi helyzetet. A témával foglalkozó cikkek, tudósítások, felhívások, gyűlések állandó és visszatérő elemévé vált ez a pont. Jellemző Érsek Imre, a mosoni érdekek egyik leglelkesebb hangoztatójának felhívása „Erős Mosonvármegyét!” címmel: „De ha megkérdezhetjük a hozzánk visszakerült csallóközieket, mátyusföldieket, bizonyára nekik is ez lesz minden óhajuk közelebb Mosonmegyéhez, közelebb ahhoz az úthoz, városhoz, vidékhez, ahol terményeit értékesítheti. Végre egy terület lett újra Kis-Alföld Mátyusföldje, Csallóköz, Hanság vidéke, Rábaköz. Ez az új magyar Bánát, Pannónia virágoskertje, amely termékenyebb az ország bármely vidékénél. Az egyforma éghajlat, talajösszetétel, földrajzi fekvés arra rendeli, hogy a Nyugat előkertje legyen.”22 Gazdaságilag tehát megalapozottnak tűnt az érvelés, miszerint a mosoniak által propagált dunaremetei vagy doborgazi híd megközelítőleg félúton létesülne Győr és Pozsony között, így a felső csallóközi települések gazdáinak nem lenne szükséges Medvéig utazni, hogy átkeljenek a Dunántúlra: „Amikor a koraesti holdfényben a jó úton visszafelé Tejfalun, Bánfán, Felbáron keresztül nyeli gépkocsink a kilométereket, nem tudunk megszabadulni attól a gondolattól, hogy itt jobbra tőlünk a Dunántúlon légvonalban nem egész 15 kilométerre van Magyaróvár és nekünk mégis újabb 80 kilométert kell megtennünk ismét Medvén és Győrön át, hogy hazajuthassunk. Amikor ezeket a távolságokat könnyű szerrel meg lehetne rövidíteni az összeölelkezésre váró, egymásra utalt magyarok között.”23 Érveik hangoztatására többször is csallóközi gazdák véleményét idézik — vagy adták szavaikat „csallóközi gazdák” szájába. Erre példa az Egy nap Csallóközben című úti beszámoló, mely kizárólag a dunaremetei, esetleg doborgazi híd mellett kiálló helyiek „gondolatait” közli. Csak egyet emelünk ki a vélemények közül, mely a történelmi folytonosságot is hivatott érzékeltetni: „Sárosfán a környék egyik legtekintélyesebb urának, Pozsonyvármegye utolsó főispánjának Bittó Dénes földbirtokosnak álláspontját ismerhetem meg. Nyilvánvaló — mondotta —, hogy Csallóköz súlyos tömegeinek kívánságát csak a dunaremetei hídépítés elégítené ki maradéktalanul. Csak rá kell nézni a térképre és az maga beszél. Nem is hagyjuk annyiban a dolgot és mindent el fogunk követni abban az irányban, hogy ne töredékek érdekei és távoli törekvések érvényesüljenek, hanem az a megoldás, amely az általános igényeket szolgálja.”24 A gazdasági, közlekedésföldrajzi álláspontot legátfogóbban 1938. november 26-án foglalták össze. Eszerint a „Csallóköz legégetőbb kérdése az értékesítés”, melyhez kizárólag Bécs és Pozsony számít jelentős méretű piacnak, Győr viszont — bár a győriek a szerző szerint mást állítanak — a Szigetköz értékesítési kérdéseit sem tudja megoldani, piaca már a Csallóköz nélkül is telített. A cikk rámutat, hogy a Medvénél létesítendő híd azoknak a csallóközi községeknek lenne csupán előnyös, melyek Trianon előtt is Győr vármegye szerves részét képezték. Nem nyújtana azonban megoldást a Csallóköz döntő többsége számára. A dunaremetei híd ezzel szemben Moson és Magyaróvár térségében kapcsolódna a bécsi főútvonalhoz, az árunak csak nagyságrendileg 110 kilométert kellene megtennie, míg a szerző szerint ugyanez Medve irányá-22 Mosonvármegye 38. évf. 78. sz. (1938. november 10.) 2. 23 Mosonvármegye 'óü. évf. 87. sz. (1938. december 11.) 2. 24 Mosonvármegye 38. évf. 87. sz. (1938. december 11.) 1. 94
