Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Galambos Krisztina: Útifűcukortól az Ágyúcsokoládéig. A Schmidl L. cukorka- és csokoládégyár rövid története
GALAMBOS KRISZTINA nie, mint például Lehnert Antalt, aki 1897 és 1917 között volt a vállalat drazsémestere. Egy ismeretlen szerző a századfordulón így foglalta össze a magyarországi műhelyek tevékenysége alapján a korabeli cukorkafajtákat: „Karamellcukorkák. Ezen cukorkák fő alkotórésze a cukor. Kemény, átlátszó, üveges alakjuk van, a szájban lassan olvadnak. Előállításuknál a cukrot vízzel olvasztják, s tűzön, vagy újabb időben gőzön (vákuum) főzik azon figyelemmel, hogy melegségük (hőmérsékletük) 113 fok Celsiust meg ne haladja. Vannak sodort, préselt, vágott, vagdalt és öntött karamellcukorkák. Tartósságuk előmozdítására, valamint annak meggátlására, hogy ragadósak legyenek, a cukormennyiség 10 százaléka arányában szirupot szokás belekeverni. A karamellcukorkákat előállításuk alkalmával aromatizálják, festik, mint az egyes készítmények megkívánják. Ezen aromatizáláshoz a legkülönfélébb illóolajokat, gyümölcsízeket, fűszereket és más terményeket használnak. A karamellcukorkák osztályához tartozik még az úgynevezett árpacukor, mely különféle színben kerül forgalomba, azonkívül a rokszdropsz-félék, melyek vágott vagy préselt kivitelben kerülnek forgalomba. A töltött cukorkák, melyeket különféle gyümölcsízekkel töltenek, s újabb időkben igen felkapottak. A selyembonbon, melyet csakis vákuum üzemben lehet készíteni. A cukorkának egyik neme még a fondantbonbon, ennek előállításánál a cukrot vízzel, sok esetben tejjel főzik. Feldolgozása után abban különbözik a karamellcukorkától, hogy könnyebben olvad, s kellemesebb, miután keménysége nem olyan nagy, mint a karamellé. A konzervcukorkák előállítása főzés által történik. Cukorport vízzel vastag kásává vegyítjük, s bizonyos melegségi fokra hevítjük. Illóolajjal vagy fűszerrel zamatossá tesszük, mindenféle alakban öntjük. Pasztillák, drazsék, cukrozott gyümölcsök mind iparszerűen készülnek.”30 A győri vármegyeházán 1900-ban kiállítást szerveztek a magyar termékek megismertetésére. Az édesipart képviselve bemutatta termékeit a Schmidl L. gyár is, melyről így emlékezett meg a helyi sajtó: „Emlékezünk még a gyáralapító nemzeti színű ’Útifű’ plakátjaira, mert ez a gyár tisztán magyar jelleggel indult. Éjt, napot egybevetve dolgozott fejlesztésén Schmidl János, az útifű mellé hamar sorakozott másfajta czukor, először egyféle, azután jött a második, minden évben több fajta, valamennyi kitűnő ízű, egészségi és luxus czukor egyformán és ma már ki sem tudja valamennyit állítani, pedig feltűnően szép kiállításában nagyon sok fajta czukor van képviselve.”31 A századforduló után a fejlődő hazai édesipari termelés mellett a forgalomba hozott ilyen típusú termékek 75—85 százalékát szállították osztrák és cseh édesipari gyárak.32 A hazai, így a Schmidl L. gyár termékei iránti kereslet is állandóan növekedett, ezért újabb bővítés, korszerűsítés vált szükségessé. Az új gyárépület 1902-ben 200 ezer korona tőkebefektetéssel készült el. Schmidl iparfejlesztéséhez elismerésként a kormány egy gőzkazánt és egy 15 lóerős gőzgépet 30 Borsody 1995. 107-108. 31 Kiállítás a megyeházán. Győri Hírlap 44. évf. 203. sz. (1900. szeptember 5.) 2. 32 Borsody 1995. 132. 78
