Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: A „Muskatirossok Várossá”. Az állandó magánhaderő megteremtésének kísérlete a 17. századi Gartán
GERENCSÉR PÉTER Heffler Márk Stájerországból (ex Styria), Bognár János pedig Pozsonyból származott, Pintér Ferenc szintén „advena”, bár konkrét származási hely megjelölése nélkül. A Trinker, a Klauser és Pászli, valamint a Németh vezetéknevűeken kívül a nevek vajmi kevés folytonosságot mutatnak a 17. század utolsó harmadának német eredetű gartai névállományával, azaz megállapítható, hogy ugyan továbbra is éltek németek Gartán, ezek többsége újonnan érkezett. Varga Józsefné Horváth Mária vezeték- és személynévi állományra egyaránt támaszkodó diakrón nyelvészeti kutatásai szerint amíg 1680-ban a lakosság fele volt német, 1735-ben és 1751-ben már csak a negyede, de 1828-ban is hasonlóan alakult az arány (28%).75 Vagyis Garta lakosságának jelentős hányada továbbra is német volt, de a 17. századi gartai németek csak átmenetileg éltek itt, utána szinte nyomtalanul eltűntek. A PRIVILÉGIUMOK GAZDASÁGI OKAI Nádasdy kiváltságlevelei, az 1663. évi alapítólevél és az 1670. évi második privilégiumlevél nem választható el az agrárszociális feszültségek, a rendelkezésre álló földek kérdésétől. Ez részletesen vizsgálható az 1678. szeptember 15-én Kövér Gábor kapuvári prefektus és Assok Mátyás Aloysius tiszttartó által elrendelt és szeptember 23-án elvégzett gartai határjárás alapján, mely Palkovics Mátyás Sopron megyei főszolgabíró 1775. október 25-én hitelesített másolatában maradt fenn.76 A bejárás kiváltó oka egyértelműen a környező községek határai között keletkezett viszály volt, mert „a kapuvári garthai, és babothi földeknek, melly fölött igen nagy ellenkezések voltának”, továbbá a gartaiak a szomszédoktól is foglaltak földet: „azon földnek a végin, melylyet ennek előtte hat esztendővel a garthaiak magok usussokra el tulajdonítottak”.77 Ennek a konfliktusnak magyarázatát pedig a legelőhiány, tágabban a földéhség adja. Habár a határpontok azonosítása pusztán a határjárás szövege alapján meglehetősen nehézkes feladat volna, szerencsés módon azonban segítségül szolgál a helynevek azonosításához a Delineatio metarum Kapuvar, Gartha et Baboth cruda című kéziratos határtérkép.78 A rajz helynevei, valamint a hátlapján szereplő tanúvallomás gyakorlatilag egybevág a szöveges leírással, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy bár a két dokumentum idővel elszakadt egymástól, a térkép 1775-ben a korábbi határjárás mellékleteként született, ezáltal a benne említett helynevek lokalizálhatok. Az ábrázolás ugyanakkor tartalmaz két zavarba ejtő elemet is, az egyik az, hogy a kapuvári Kis-Rába hidat a mainál délebbre, nem a főút vonalában vezeti, a másik pedig az, hogy a folyó irányát nem délről északra, hanem keletről-nyugatra ábrázolja, amely kettévágja Gartát, márpedig kevésbé valószínű, hogy a házakat és a későbbi templomot az egykori folyómederbe építették volna. A kapuvári hídtól délre a „királyi útnál”, vagyis a főútnál, az úgynevezett Taliga várnál kezdték a bejárást, ahol a gartaiak kapuja volt (a térkép ezt a falu északkeleti részén, „Kiskapu” néven ábrázolja). Innen a földmérők az irtásföldek felé haladtak, amelyről a két évvel későbbi, 75 Varga 2002. 57. 76 Csiszár 2011. 101-108. 77 Csiszár 2011. 103., 105. 78 MNL OL S 16 No. 1061. 22
