Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: A „Muskatirossok Várossá”. Az állandó magánhaderő megteremtésének kísérlete a 17. századi Gartán
A „MUSKATIROSSOK VÁROSSÁ” nagy szintézisét, amelyben kifejezetten szorgalmazta a hűséges, engedelmes és bátor fegyveresek alkalmazását, helyőrségek létesítését, valamint a várvédők számára a pontosabb és messzebbre hordó muskéták használatát.59 I. Lipót abszolutista politikájának legkeményebb időszakában gyaníthatóan ennek a hadügyi, de egyúttal politikai megfontolásnak tudható be a gartai muskétások városának germanizálódása. Hat évvel 1677 után összeírták a kapuvári sereg névsorát. Minthogy az 1670. évi második kiváltságlevél újkori fordítása is hajdúnak tekinti a muskétásokat, az 1683-ban kelt Catbalogus Hajdonum Kapuvariensiumbzn a gartai fegyvereseknek is szerepelnie kellene.60 Ezzel szemben a hat tizedbe osztott kapuvári seregben egyetlen egyértelműen német (nevű) gyalogost sem találunk, magyarokról esik szó benne. Hasonló a helyzet az 1687. augusztus 19-én kelt Kapuvári hajdúk mustra szerint való conscriptioja című irattal, melyben szintén nincsen egyetlen ismerősen csengő név sem, csak a Gartán 1674-től építkező Odor János nevét találjuk meg, de az ő házát Csery Mihály bírta árendában.61 Vagyis arról a Gartáról, amelynek néhány évvel azelőtt még legalább kétharmad része, de akár négyötöde is német volt, most teljesen hiányoztak a „külországiak”. Ezt erősíti meg a helytörténetírás által lényegében figyelmen kívül hagyott, már többször idézett, 1680. június 28-án kelt urbárium Gartára vonatkozó része, amikor már Esterházy Pál birtokát képezte a kapuvári vártartomány.62 Ennek az összeírásnak a mellőzöttsége nyilvánvalóan abból fakad, hogy nem került be az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones néven ismert fondjába, hanem csak az Esterházyak családi levéltára őrizte meg, így elkerülte a kutatás figyelmét. Márpedig számos tekintetben igencsak sokatmondó iratról van szó. Az összeírás az 1677. évi urbáriumhoz tartalmilag nagyon hasonlóan közli a gartai zsellérhelyek lakóit, ugyanakkor láthatólag más kézírással íródott utólagos bejegyzéseket is tartalmaz minden egyes helyhez, melyek párba állítják az adott fundus régi és későbbi lakóit. Szinte mindegyik korábbi lakó neve kicserélődött, ráadásul a német nevek helyett többségében magyarokkal találkozunk, így aztán a lakosságban alig mutatható ki kontinuitás, teljes lakosságcsere ment végbe. Kérdés, hogy mikorra tehető a lakosság felcserélődésének ideje, bár korántsem bizonyos, hogy az egy adott évtized alatt lezajlott, elképzelhető, hogy hosszabb időn át tartó folyamat volt. Az utólagos bejegyzések rögzítése idején már megtörténtek ezek a változások. A kapuvári urbárium teljes szövegében találunk utólagos javításokat az 1712-es, 1726-os, sőt az 1739-es esztendőre is, azaz a kiegészítések, betoldások bizonyosan ezután, már jóval az Oszmán Birodalommal vívott magyarországi háborúk után, a 18. század közepe táján születtek. Az adatok utólagos aktualizálása és a lakosság cseréje azonban időben nem feltétlenül esett egybe. Ugyanakkor mégis van egy, az időhatárokat szűkítő támpontunk, mivel az összeírás Gartára vonatkozó részében két házhelynél is hivatkoznak arra, hogy a lakosság kicserélődése 1702-ben történt meg. Ez persze önmagában még távolról sem azt jelenti, hogy a többi zsellérhelynél is ez lenne a helyzet, mindazonáltal feltételezhető, hogy a német lakosság felváltása magyarokkal már a századfordulón folyamatban volt. 59 Montecuccoli 2019. 44. 107. 54. 60 A névjegyzéket közöltem: Gerencsér 2020. 224—225. 61 Az összeírást közöltem: Gerencsér 2020. 225—226. 62 MNL OL P 108 Repositorium 65. Fase. 9. Az 1680. évi kapuvári urbárium, pag. 112-114. 19
