Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról

RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŰR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL

urak a székesfehérvári kapuból hatezer német, magyar és olasz gyalogost vezettek ki pikákkal és muskétákkal, behatoltak a törökök közelítőárkaiba, és mindenkit legyilkolva haladtak úgy, hogy az ellenség hullani kezdett és megverve menekülőre fogta. A mieink pedig követték őket egészen a tüzérségig, amelyből négy ágyút a birodalmiak tönkretettek, és többet is elnémíthattak volna, de ettől az igen nagy dicsőségtől megfosztotta őket az, hogy fosztogatni kezdtek. Ugyanis mialatt zsákmánnyal terhelve lassan vonultak vissza, az ellenség, felismervén a hibájukat, megnövekedett létszámmal üldözőbe vette őket és arra kényszerítette, hogy hagyják ott a zsákmányt és nagy szégyennel vonuljanak vissza a contrascarpa felé, ahol a pikások hada állt. Ugyanekkor hasonlóképpen kitört a kapun háromezer magyar és német hat bárkával, hogy oldalról törjenek a törökökre és csatlakozzanak a hatezer gyalogoshoz, de nagyszámú törökbe ütközve ellenálltak, később megfélemlítve menekülőre fogták és visszatértek a bárkákon. Sokan megfulladtak és sokakat megölt az ellenség, sőt egy bárka is elsüllyedt a menekülők súlya miatt, csak kevesen menekültek meg úszva. A lovasságunk kényelmes helyen állt, ahonnét mozdulatlanul is folyamatosan fenyegette az ellenséget, amikor is Pálffy a magyarjaival és néhány olasszal a törökökre tört, és újra visszavonulásra és — sok halott mellett — az árkaik elhagyására kényszerítette őket. De újra összeszedték magukat [a törökök], és miután visszarendeződtek, az osztrákoknak kellett harcolniuk velük. Del Monte, aki don Giovanni úrral egyedül volt lovon, szükség szerint ide-oda vágtatva és így lelkesítve az embereket, hogy fellélegezzenek és felbátorodjanak, és tovább támadjanak. Del Monte igen nagy veszélyben volt, ugyanis mialatt ide-oda vágtatott, hogy gondoskodjon minden dologról, egy ágyúlövés levitt a lova farkából egy darabot. Most, hogy a magyarokat keményen üldözték a törökök, egy svadron német lovas a segítségükre sietett, akik az ellenségre fordultak és megverték őket, sokat közülük darabokra vágva. De más törökök érkeztek oda, így a csata kegyetlenebbé vált. Támadásuk meghátrálásra kényszerítette Pálffy magyar lovasságát, pedig ahány ellenséggel csak találkoztak, azt a földre taszították. Visszavonult a német lovasok maradéka és az olasz lovas lövészek is, akiket mindenki valóban nagyra tartott bátorságuk miatt. Csak az itáliai vértesek nem bocsátkoztak harcba, vagyis azok a zsoldos urak, akiket don Antonio vezetett a háborúba, mert nem kaptak rá parancsot. Don Giovanni úr a hihetetlen bátorságával nem hagyott fel kötelessége teljesítésével, egyszer tapasztalt vezérként, egyszer merész harcosként, del Monte pedig a végrehajtásban és az irányításban egyedülálló elővigyázatosságot tanúsított. Eközben a tüzérségünk a falakról nem hagyta abba az ellenség lövését, ahol a legsűrűbb tömegben voltak, ezért nagy veszteséget okoztak nekik. Pálffy megsérült egy arkebúzlövéstől, de jelentéktelenül, amelynek csodás bizonyítékát adta. A küzdelem több mint négy óráig tartott. Végül a mieink óvatosan elkezdtek visszahátrálni, keményen tartva a pikákat, míg így minden gyalogos biztonságba nem ért, majd a pikások is visszavonultak, mert a lovasság ezután még egy óránál tovább folytatta a küzdelmet. A mieink közül körülbelül háromszázan estek el, de a törökök közül háromezren. Fél napon át tartott [az összecsapás], amelyben részt vett ezer, a legutóbbi németalföldi háborúkat is megjárt zsoldos, akik bevallották, hogy soha ilyen őrült öldöklést nem láttak.

[18] Ez az összecsapás volt az oka, hogy a mieink felfedeztek egy aknát, amelyet a törökök csináltak az egyik bástyánál, éjjel-nappal dolgoztatva a munkásokat, akik a kiásott anyagot a vízbe dobták. Később ezt ellenaknával megoldották, de ha nem fedezték volna fel, azzal

163