Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 42/2020 (Győr, 2020)
Tartalomjegyzék
Beveztés Győr az első világháború utolsó két évében Az első világháború éveiben - mint „hátország” — Győr is szembesült korábban soha nem tapasztalt változásokkal. A világégés számos következménye közvetlenül láthatóvá vált: a háborúban megrokkantak tömege, az üzemekben dolgozó hadifoglyok, vagy éppen távoli területekről menekülők megjelenése. Folyamatosan romlott a lakosság élelmezése, anyagi ellátása, stabil egzisztenciális háttérrel rendelkező csoportok érzékelték a marginalizálódás veszélyét, és a munkásság is mind hangosabban követelt nagyobb beleszólást a politikai folyamatok alakításába. Az első világháború utolsó két évének zaklatott mindennapjairól igyekeztünk átfogó képet nyújtani a válogatott és közreadott források révén. Az 1916-os esztendő történészi konszenzus szerint a háború szempontjából fordulópontként értékelhető1 — a kezdeti lelkesedés alábbhagy, majd szertefoszlik; az erőforrások felmorzsolódása mindinkább tapasztalattá válik, a nehézségek immár nem palástolhatok. Megnőtt az állam szerepe, mivel rá hárult az a feladat, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket a sikeres háború megvívása, a gazdasági és társadalmi erők koncentrálása érdekében.2 Ügy látjuk, 1917-ben és 1918-ban a központi kormányzat és a helyi törvényhatóság mindenekelőtt a veszteségek mérséklésére, a válságos állapot legalább stabilizálására (a további „lecsúszás” megakadályozására) törekedett, miközben a háborús „lelkesedést” is életben kellett tartani. A közreadott források révén arra is kitérünk, hogy a város mindennapjait miként befolyásolták az országos politika változásai. Szerepel többek között Szabó István, Győr vármegye főispánjának ünnepélyes beiktatása. Szabó elődje, Szodfridt József Tisza István miniszterelnök távozását követően nyújtotta be lemondását. Az új főispán korábban a Katolikus Néppárt, majd a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt jelöltjeként nyert mandátumot az Országgyűlésbe. Az ellenzéki pártokra is támaszkodó Esterházy Móric miniszterelnök által kinevezett politikus tehát az első olyan főispán, aki nem a „hagyományos” kormánypárt tagjaként nyerte el a tisztséget. A kormányfői pozíciót rövid ideig birtokló Esterházyt Wekerle Sándor követte, akit Győr városa — a kinevezését követő napokban — díszpolgárává is fogadott. A város természetesen Győr és a vármegye politikai, gazdasági életében meghatározó szerepet játszó személyek haláláról is megemlékezett (Khuen-Héderváry Károly, Zechmeister Kálmán). A legnagyobb kihívás a hátország számára kétségkívül a szociális és ellátási nehézségek mérséklése volt. Győr városa jelentős erőforrásokat mozgósított az egyes társadalmi csoportok válságának kezelésére. Am a közgyűlési jegyzőkönyvek és ügyviteli iratok tanúsága szerint világos, hogy a háború utolsó két évében a társadalmi feszültségek robbanásszerű 1 Vö. Egry—Kaba 2017. 2 Völgyesi 2016. 10. 9
