Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY bágyuraknak, a tisztséget nem viselő urait pedig paraszturaknak írta.96 Hasonlóképpen Szentgyörgyi Gábor deák, a nádor bizalmas titkára, az első fennmaradt magyar nyelvű aranybulla fordításában a iobagio habens honorem-zt egyszerűen csak jobbágy úrnak fordította.97 Ilyenformán pedig biztosak lehetünk benne, ha másból nem is, de a számára készült aranybulla-fordításból Nádasdi Tamás nádor maga is tudta, hogy ő voltaképpen egy jobbágy, mégpedig a zászlósúri tisztessége okán. Bár alapvetően a jobbágyi szolgálat nem függött a polgári státusztól, és a fentebbi példák alapján ez fordítva is igaz, a káptalani város jobbágyai, egyedi esetek lehetőségétől eltekintve, mindannyian valóságos polgárok voltak. A jobbágyokon kívül egy sajátos értelmezés okán bekerültek az adattárba az egyetemre járó győri előnevű személyek is. Ok azonban aligha lehettek győri polgárok, mivel ez esetben nemcsak a jogaikkal nem élhettek, hanem távollétük idejére a polgári jogállásukból fakadó kötelezettségeiknek sem tudtak volna eleget tenni.98 A győri származású egyetemjárók sokkal inkább valamely polgár gyermekei, illetve patronált szolgálói lehettek, többségében azonban egyházi pályára szánt és ebben vélhetően az egyház által is támogatott diákok voltak. Ettől még a későbbiekben az egyetemi tanulmányaikat követően egy kisebb részük feltehetően valóban polgár lett, de ez alapján bármely olyan személy is bekerülhetett volna az adattárba, akiről feltételezhető, hogy élete során bármikor letelepedhetett volna Győrben. Ebből fakadóan csak egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy a bizonyosan egyházi személynek tekinthető egyetemre járók szintén kimaradtak. Az egyháziak kapcsán megfogalmazott „logika” mentén ugyancsak kimaradtak az adattárból a győri vár várnagyai és más ismert tisztségviselői, például a püspöki jószágkormányzók. Ez esetben már nem ilyen egyszerű a kérdés megválaszolása. A püspöki jószágkormányzók kapcsán nem szükséges különösebb indoklás, lévén ilyen konkrét tisztség nem létezett, így vélt viselői polgárok sem lehettek.99 Ugyanezt elmondhatjuk 96 „...elsű magyari királytúl fokva edik nem volt Magyarorszákba oly úr, kinek ilyen tiszteséget tetenek volna, hogy magyari király fia vele lévén, kért volna valamely urat nádorispánsák fel vételére, mind pap, paraszt, jobágy urakalés orszdkával egyetembe... ’’Csányi Ákos, Nádasdi Tamásnak 1554. április 30. Csány. MNL OL E 185 7. d. Csányi Ákos - Nádasdi Tamás nr. 36. 97 „si quis iogabio habens honorem ...Az mely jobágy úrnak tiszti vagyon” Dőry 1906. 452. Eredetije DL 1595. Szentgyörgyi Gábor 1555-1562 között szolgálta a nádort, majd annak halála után Kanizsai Orsolyát és fiát, Nádasdi Ferencet. Kézírására lásd leveleit: MNL OL E 185 Nádasdi cs. It. Missiles 38-39. d. 98 A legtöbb civitasban a polgárjogért cserébe előírták az életvitelszerű városban lakást. Sopronban például épp a visszaélések miatt vezették be az új polgárok számára, hogy legalább három évig helyben kellett lakniuk, később pedig kezest is állíthattak maguk helyett. Házi 1941. 273. 99 A „püspöki jószágkormányzó” tisztsége, latinul az administrator episcopatus, az ingójószág, más szóval a jövedelem „beszolgáltató” ja volt, magyarul leggyakrabban így is írták, de előfordult még gondviselőként és prefektusként is. A számos elnevezés közül a jószágkormányzó (gubernatorproventuum) esetlen tükörfordítása nem túl szerencsés, mivel ellentétben a 19. századi jószágkormányzókkal, az administrator ebben a korban csak ingójószágot (jövedelmet) kezelt. Eredetileg a 15. században vált önállóvá a porkoláb ispáni jogkörének szétválásával, majd az udvarbírói tisztség további differenciálódásával. Ennek ellenére a 16. században is elsősorban jogkört jelentett, így ugyanazon személy lehetett udvarbíró és administrator is, de - nem kevés bizonytalanságot okozva - a két jogkör nem feltétlenül volt minden esetben egy tisztségben összekapcsolva. Ennek okán nem biztos, hogy az administrator udvarbíró is volt, ahogy igaz ez fordítva is. így 1558-ban Martonfalvai Imre deák a pannonhalmi apátság jószágainak prefektusaként (bonorum arcis Sancti Martini prefecto) önmagát magyarul, mint a dézsmajövedelmek „be szolgáltatója" (administrator) nevezte meg. 29
