Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
SZATLÓCZKI GÁBOR magánokiratokból egy teljesen más társadalomkép tárul elénk, melyben a jobbágyi és zselléri létforma pusztán szolgálat, az egyén pedig a közösségek szintjén elsősorban annak polgára, vagy ott élő zsellérje. A keveredő, sokszor általános értelműnek vélt fogalmak között azonban éles határvonalak húzódtak meg, amelyek egyértelmű és világos jogviszonyrendszeren alapultak. A középkori Magyar Királyság társadalma az egyén szolgálati rendtartásától függetlenül, jogállását tekintve alapvetően két rétegből állt.10 Elsőben az uraságot, más szóval ispáni birodalmat11 {possessio) örökségre12 tartó nemesekből és egyháziakból {veláltartó, jószágos, homo possessionatus) ,13 akik önmagukat közösségként egyszerűen csak országnak. nevezték. Továbbá ide sorolhatóak az ispáni birodalommal nem, vagy azt csak az urakhoz hasonlóan időlegesen, legfeljebb valamely képebeli tisztesség tartása által honor, illetőleg jobbágyság formájában tartó vármegyei, vagy más uraságában élő egyházhelyes nemesek is.14 Másodsorban pedig az előbbiek egyházi és világi birodalmának alávetett szabad közösségekből (velài, város, falu, villa, civitas stb.), melyeket a szolgálói és rabszolga eredetű, de a 14. századra egységesen szabad állapotot elnyerő, közösségbeli ingatlanigaz10 Verbőci szemléletében az ország közössége csak a nemesekből állt, akik mindannyian ugyanazon szabadsággal élnek. Verbőci 1611. I. (9). Ugyanakkor Verbőci az alapvető ismérvek szerint a nemességet is két csoportra osztotta, miszerint egy részük királyi adományból pusztán csak a nemesi szabadsággal bírt, míg más részük possessios is tartott. Verbőci 1611. I. (6). 11 Az úr, avagy uraság voltaképpen mindvégig egy tisztség volt. Az úr titulus ugyanis csak azt a személyt illette meg, aki ispáni birodalmat tartott. A két szó lényegében egymás szinonimái. 12 A possessio fogalma alatt másodlagosan az örökséget is értették, mégpedig olyat, amit az adományozott és annak törvényes leszármazói örökre birodalmukban tarthattak. A possessio jelentése: „Bírás, Örökség!’ Pápai Páriz 1708. 448. A korabeli felfogás egyik beszédes példája maga a veláltartó kifejezése is, lévén a velài a polgárok ingatlanigazságon alapuló közösségének elnevezése volt. Mindazonáltal az adományos nemes a velài possessions, a mai értelemben (tulajdonjog) nem birtokolta, hanem csak a közösség felett való uraság, másként a birodalom tisztességéért tartotta. Verbőci 1611. I. 24. (45-46). A possessio igazsága {ius possessionarium) ugyanis mindenkor az ország szent koronájától függött, és elidegeníthetetlenül arra tekintett vissza. Ennek okán a nova donatio birtok- és adományreformja óta számtalan rendelkezés szabályozta és korlátozta a veláltartók úgymond „örökös haszonélvezeti jogát”. Ilyen volt többek közt az említett nova donatio, az ősiség törvénye, a közbecsű és a király igazsága. Verbőci 1611. I. 10. (16—17). Gerics-Ladányi 1986. 21-30., Engel 1997. 137-157. 13 Mivel a velài közössége a nemes birodalmában állt, a két szó hamar rokon értelművé vált. Budenz 1874. 291-292. A. Molnár 29-38., Martinkú 1982. 38-47. 14 A nemesség maga is alapvetően két ismérv szerint határozta meg önmagát. Nádasdi Tamás nádor 1554- ben Vas megye nemességét így írta: „Meg hattam az jószágos nemes uraimbais egyet, az egyházhelybeis egyet ..."Nádasdi Tamás, Batthyány Ferencnek 1554. MNL OL P 184. IV. I. nr 1. Csányi Ákos Zala megye nemességéről: „az velài tartó nemesekre egy egy forintot, egyházhelyi nemesekre üt üt pénzt ..."Csányi Ákos, Nádasdi Tamásnak MNL OL E 185 7. d. Csányi Ákos - Nádasdi Tamás nr. 166. Vas megye nemesi közösségéről: „Kilőne száz nemüs ember vagyon egy ház helyi, velài tartó nömes ember száz LX vagyon. ” Sennyei Ferenc, Nádasdi Tamásnak 1561. OL MNL E 185 Sennyey Ferenc — Nádasdi Tamás nr. 680. Az egyházhelyes nemesség fogalmát (nobiles unius sessionis) a szakirodalom egytelkes nemeseknek fordítja, mégpedig a jobbágytelek fogalmából levezetve. Eszerint az egytelkes nemes csak egyetlen jobbágyteleknyi földet bír, amit maga művel meg. A nemesi ülést (curia/sessio nobilitaris) és a jobbágyhelyt azonban ilyen módon nem lehet összehasonlítani. Legutóbb pusztán adózási kategóriaként értelmezte: Neumann 2012. 337-345. 10
