Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)

Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben

HORVÁTH JÓZSEF meke mellett! De említhetem Benkovith Pétert is, aki három évig városbíró volt, majd öt esztendeig Győr vármegye alispáni tisztét is betöltötte:41 ő 1653-ban kelt végrende­letében a reá bízott Godovich Jankó nevű árva nála lévő örökségéről számol el, és bízza meg a gyámi teendők ellátásával Mernavich Jánost.42 Arra is találhatunk példát, hogy a kiskorú árvát egyházi személy gondjaira bízza vala­ki. így tesz Dadi Nagy János özvegye, Anna asszony is 1638-ban, amikor Chehy István győri kanonokot43 kéri fel Jancsi nevű fia mellé gyámnak, aki talán valamilyen távoli atyafiságban is lehetett a családdal. Érdemes megfogalmazását hosszabban idézni: „Azért ha ninch oly ügyefogyot arua kinek Isten gyamolt ne rendellyen, azért tekentven, mind az Atyafisagot s mind az gyermek Arvasagat nem kételkedem benne hogy oly szeghenyeken kö­nyörülő nem uolna w kegyelme bogi az en megh neuezet Aruamatis oltalma ala ne uenne'A Ezért kéri őt, legyen oltalmazója és oktatója fiának, Jancsinak, az ő kis hagyományát fordítsa fölnevelésére, „es ha az Deaki tanúságra alkalmatosnak itelj w kegyelme lenny, tanullyon ’ — kiért Istentől sok érdemét vegye Okegyelme.44 Szélesebb körben ismert, hogy a mesterek hátramaradt kiskorú árváinak gondozá­sában szerepet kaphattak a céhek is. A legszebb példa erre Puinkowich Varga György céhmester árváinak sorsa. O 1620. november 7-én kelt utolsó rendelésében minden hátramaradó javait három árva gyermekének, Jancsinak, Gergelynek és Margitnak hagy­ja, kikötve közöttük a kölcsönös utóöröklést; ha pedig mindhárman meghalnának, úgy vagyonának fele sógoráé — felesége öccséé —, Losonczi Bálinté legyen, fele pedig az ő leg­közelebbi atyafiaié.45 Nem telt el két hét sem ezután, amikor november 19-én Losonczi Bálint is végrendelkezni kényszerült: ő Varga Tamást jelölte ki a fentebb említett három árva tutorául — mint azok legközelebb való atyafiát —, mivelhogy az árvák még „igen giermek szambán uannak”.46 Még ugyanezen esztendőben, december 26-án testamen­tumot készített Varga Tamás is; ebben úgy rendelkezett, hogy Varga György árváinak a céh legyen a gondviselője.4 Az eddig idézett esetekből főként azt láthattuk, hogy kiket kértek fel a testálok kiskorú árváik mellé gyámnak; kevesebb szó esett arról, hogy mit hagytak felnevelésükre. Viszony­lag kevés az olyan végrendelkező, aki felsorolja az árva számára juttatandó vagyontárgyakat — vagy legalább azok egy részét - is. E kivételek közé tartozik a Szombat András özvegye­ként 1655-ben testáló Csatári Katalin is: ő „az árvára”, Dombovicz Eörsikre - a szövegből sajnos nem derül ki, kinek az árvájáról van szó, de valószínűleg elhalt férje rokona lehet — hagyja a Szombat András vagyonából az adósságok után fennmaradó részt. Emellett hagy neki 2—2 derékaljat, vánkost, illetve vánkoshéjat, egy rézmozsarat, egy ezüstkanalat, öt óntálat, négy óntányért, egy fejér lepedőt és egy viselt selyem paplant, ami az apjáé volt.48 41 Gecsényi 1986a. 125., illetve Gecsényi 1988. 32-34. 42 Horváth 1996. 174. 43 Rövid életrajzát ld. Bedy 1938. 411. 44 Horváth 1996. 61. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 45 Horváth 1995. 85. 46 Horváth 1995. 86. 47 Horváth 1995. 88. 48 Horváth 1997. 13. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom