Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN a túlélő házastársra a saját gyermek mellett mostohagyermek is maradt. A Bisztrovics Miklós házastársaként 1696-ban végrendelkező Szakács Ilona például három gyermek édesanyjaként teszi utolsó rendelését: közös gyermekük, Bisztrovics Jankó mellett férje gondjaira bízza az első férjétől, Kunicsics Györgytől született György nevű fiát és Jutka nevű lányát is. Kéri, ha lányának idő múlván „Szerencse találkozik”, házasítsa ki őt tisztességesen. Bisztrovics Miklós addig lakhat a házban, amíg az árvák felnőnek; ha utána nem tudnak megalkudni, úgy adják el a házat 600 forinton, és abból 200 - 200 forint legyen mostani férjéé, illetve első férjétől származó, fentebb megnevezett két gyermekéé.20 Vannak olyan esetek is, amikor a testálónak „mostani” házastársával közös gyermeke nincs; van viszont kiskorú gyermeke az előző házasságából, akit végrendeletében házastársára szeretne bízni. Fonszantt János például 1645-ben tett végintézkedésében részletesen foglalkozik lánya, Solspicia anyai és atyai örökségével, és úgy rendelkezik, hogy az mostohaanyja kezelésében legyen mindaddig, míg lánya férjhez nem megy; Solspicia pedig „szó fogadója” legyen mostohaanyjának, aki köteles őt „módjuk szerint” — azaz anyagi lehetőségeik, illetve társadalmi rangjuk szerint — tisztességesen etetni és ruházni. Feleségének viszont azt köti a lelkére, hogy ha annak ideje eljön, „városi mód szerént” böcsületes ruházattal, lepellel, fejér ruhával és házi eszközzel együtt köteles a lányt kiházasítani.21 Az említett mostohaanya, Fekete Kata asszony 1648-ban testált, immár Fonszantt János özvegyeként; végrendeletében a reá bízott lányt, Solspiciát csupán annak első említésekor nevezi mostohalányának - további négy, őt érintő rendelésében már csak „lányom” megjelöléssel illeti.22 Az a tény, hogy a győri testáló mostohalányát „lányom” jelzővel illette, nem tűnik e korszakban rendkívülinek: a 17. századi főúri levelezésekben több példa is található arra, hogy a megszólításban nem tettek különbséget az édes, illetve a mostohagyermekek között.23 Hogy Solspicia milyen életkorú volt apja testálásakor, nem derül ki forrásunkból; Sylvester Frelik Márton nevű fia viszont még „igen gyermek állapotban” volt 1619 januárjában, amikor végrendeletében „mostani” feleségére, Rozinára bízta őt, kérve, hogy a gyermeket „isteni szorgalmatos életre intse és nevellje és az gazdaságnak mindaddig visellye gongyát, míg az én fiam Márton oly emberi okosságra jutand, hogy magának gongyát viselheti”.24 Mivel Sylvester Frelik első felesége, Mária asszony 1617. április 29-én tett testamentumot, meglehetősen gyorsan következett az újabb házasság — valószínűleg éppen a kiskorú gyermek ellátásának biztosítása tette ezt sürgőssé az özvegyen maradt férj számára.25 (Bár a szakirodalomból - Péter Katalin kutatásainak köszönhetően26 - tudunk éjszaka gyermekét bölcsőben ringató apáról is, a még „igen gyermek állapotban” lévő kicsi Márton mellé bizonyosan gyorsan kellett az új feleség. És talán nem 20 Horváth 1997. 188-189. 21 Horváth 1996. 125. 22 Horváth 1996. 144-145. 23 Vö. Erdélyi 2019. 24 Horváth 1995. 74. 25 GyEL, GyKHL, Liber Testamentorum, Tom. 1. p. 82-83. A gyors újraházasodásra további példákat is hoz: Horváth 2017. 72. 26 Péter 2020. 176-177. 61
