Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN kösök között ne legyen veszekedés, perpatvar. Ha volt kiskorú gyermeke, úgy a róla való gondoskodás kiemelt szerepet kap rendelkezései között. Hogy ezt hogyan remélte biztosítani, abban nagy szerepe volt családi körülményeinek is. A legkönnyebb helyzetben a házasságban élő végrendelkező volt e tekintetben, hiszen ő bízhatott abban, hogy túlélő házastársa gondot tud majd viselni - mint azok természetes gyámja — hátramaradó közös gyermekeikre. Ezt sokan annyira természetesnek tekintették, hogy le sem írták. Ha igen, úgy egyrészt azt fogalmazzák meg, hogy lehetőségeihez képest tartsa őket jól, de még inkább azt, hogy ha majd annak ideje eljön, tisztességesen házasítsák ki őket. Ahogy például Komáromi István sajkás főhadnagy 1613-ban megfogalmazta: a lányokat felesége tartsa úgy, amint szegény özvegyasszonytól lehet; ha pedig Isten szerencsét parancsol nekik, házasítsa ki őket tisztességesen.10 Előfordulnak olyan esetek is, amikor a testáló a házastársát bízza ugyan meg a hátramaradó árvák további gondozásával, de tesz néhány kikötést is. Ezek leginkább arra az esetre vonatkoznak, ha az özvegy újra megházasodna. Jó példa erre Raicz Mészáros István 1695. szeptember 12-én kelt utolsó rendelése, melynek 14 számozott tétele - néhány kegyes hagyományt leszámítva — a felesége, Pap Erzsébet, valamint két kiskorú fia, Andris és Istók közötti osztozás tételes rögzítése. A feleségével közösen épített háznak például a fele feleségét illeti, másik felén két fia osztozzon, hozzátéve azonban azt is: „Holott ezeket Isten O Szent Fölsége idétlen korokban magtalanul az árnyékvilágbul kiszóllétaná, osztályos atyámfiaira szállyon”. Ugyanilyen feltételekkel rendeli Újvárosban lévő szántóföldjeit, az újvárosi majort, valamint néhány további vagyontárgyát is felosztani. Majd a testamentum 13. pontjában így rendelkezik: „Fiacskáimnak gondgya viselését és tutorságát kevés javacskájokkal együtt bízom és hagyom házastársomra míg férhez nem megyen, és jóllehet azután sem kételkedném Istenes gondviselésében és anyaságában, mindazonáltal tartván ne talán ollyan emberhez talállyon menny férhez, hogy se azokéval, se pedig magáéval ne bírjon-, azért hagyom férhez menetele után, és szeretettel kérem is az én nagy jóakaró, s megbízott Szomszéd Uramat Káldi Györgyöt, úgy hogy azontúl két vagy három emberséges emberek jelen léteiében Árváim joszágirul inventariumot csinálván, vegye mind magokat, mind kevés jószágokat kezéhez, s pénzeket emberséges embernek adgya interesre és nevelésre”.11 Raicz Mészáros István rendeléséből egyértelműen kitűnik, hogy feleségében teljességgel megbízik; tart viszont attól, hogy özvegyének esetleges újraházasodását követően az új férj nem visel majd kellően gondot az árvákra, és nem kezeli körültekintően örökségüket. E végrendelet további érdekessége, hogy van egy 1695. december 23-án rögzített toldaléka is: erre azért volt szükség, mert az özvegy számára nem volt egyértelmű elhalt férjének rendelésében az, hogy mikor szállnak az osztályos atyafiakra az említett javak. A testamentum egykori tanúi e záradékban rögzítik: ők úgy értelmezték és értelmezik ezt a rendelést, hogy az özvegyet éltében nem zaklathatják az atyafiak akkor sem, ha a gyermekek kiskorúként meghalnának - vagyis csak az özvegy halála után lépnek életbe ezek a rendelések.12 10 Horváth 1995. 46. 11 Horváth 1997. 182-183. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 12 Horváth 1997. 184. 59
