Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
Horváth József A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A 17-18. SZÁZADI GYŐRBEN A kora-újkor kutatói közül már sokan felhívták a figyelmet arra, hogy a meglehetősen alacsony átlagéletkor miatt sok kiskorú gyermek vesztette el legalább egyik szülőjét, és lett félárva; de nem volt kevés azok száma sem, akik kiskorukban mindkét biológiai szülőjüket elveszítve teljesen árvák lettek. Csupán egyetlen példát idézve: Peter Laslett szerint a 17. századi Angliában a tízévesnél fiatalabb gyermekek egyharmada legalább egyik szülőjét elvesztette.1 Ahogy Géra Eleonóra az általa idézett külföldi források alapján megállapította: általánosan elfogadott becslés szerint a korszakban minden harmadik gyermek fiatalon veszítette el valamelyik szülőjét, vagyis árvának lenni nem számított rendkívüli dolognak.2 Nem lehetett ez másként Magyarországon sem. Csupán két példát említenék, különböző társadalmi csoportokat érintően. Az egyik: Horn Ildikó kutatásaiból tudjuk, hogy az Esterházy-családban 1600 és 1650 között 43 gyermek született, közülük 15 még kiskorában meghalt; abból a 28-ból, akik megérték nagykorúságukat vagy legalább házasságkötésüket, 18 árván vagy félárván nőtt fel!3 Másik példaként Granasztói György kassai kutatásaira hivatkoznék: ő az 1549. évi kassai lélekösszeírás elemzése alapján arra az eredményre jutott, hogy az átlagéletkor akkortájt 50 év körül lehetett - a nőké kb. 46 év, a férfiaké 51-52 év -, viszont a férfiak 28-31, a nők 19—21 éves korukban kötöttek házasságot. Ezen adatokból könnyen belátható, hogy a házasfelek közötti viszonylag nagy korkülönbség és az alacsony átlagéletkor következtében a házasságok időtartama meglehetősen rövid lehetett.4 Jelen tanulmányom tárgya annak bemutatása, hogyan gondoskodtak a kiskorú árvákról a 17—18. századi Győrben. Az előbbi évszázad kutatása során - más, e téma feltárásához hasznosítható források híján - főként a végrendeletek ez irányú adataira támaszkodhatom. Hogy a testamentumok sok hasznosítható adatot tartalmaznak témánk szempontjából, arra már Szende Katalin is felhívta a figyelmet, megállapítva: a késő-középkorban testamentumot tevő soproni és pozsonyi polgárok mintegy 70 százalékának voltak kiskorú gyermekei!5 A 18. században viszont már lényegesen bővül a forrásbázis, 1 Idézi: Erdélyi 2020. 7. 2 Géra 2020.139. 3 Horn 1996. 51. 4 Granasztói 1984. 228—230. 3 Szende 1997. 57
