Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY Mindettől függetlenül a polgárok adattára rendkívül fontos és előremutató kezdeményezés, hasonló munkák a további társadalomtörténeti kutatások nélkülözhetetlen kiindulópontjaként szolgálhatnának. Módszertani szempontból azonban elengedhetetlen a fogalmak pontos és a korszaknak megfelelő meghatározása. Napjaink történettudományi műszavaktól terhelt fogalomrendszere, vagy újabbak megalkotása minderre nem alkalmas.107 A győri adattár ebből a szempontból több tanulsággal is szolgál. Egy uraság birodalmának megismeréséhez ugyanis elengedhetetlen az egyes közösségek belső társadalmi viszonyainak feltárása. A polgárokat ebből külön kiemelni nem célszerű, ahogy a közösségek formája mind világi, mind egyházi értelemben, illetve tagjainak társadalmi jogállása és szolgálati rendtartása is csak együttesen értelmezhető. Nyilvánvalóan nem minden uraság esetében lehetséges a valós közigazgatási viszonyok és a társadalomszerkezet rekonstruálása. Mindazonáltal mégis törekedni kell annak egységes és minél pontosabb bemutatására, hogy azzal használható értelmezési keretet nyújtsunk a töredékesen fennmaradt források okozta űrök kitöltésére.108 elé ültetett (prae+sedeő). Magyarul legtöbbször végháznak írták és mondták, ami nem a várat jelentette, hanem a valami elé, ellenében a végre telepített (ültetett) hadat. A ház ez esetben a sessiohoz hasonlóan a had hazája, otthona értelemben veendő, mint valamely helyen a házak, épületek összessége. Ily módon a végház lehetett egy (külső) várban, városban, mint Győrben, akár egyszerre mindkettőben (pl. Kanizsa, Sziget), de leggyakrabban a váron és városon kívül egy szabadföldi hóstátban létesült. Ennek okán kapitánya nem a várnak, hanem a praesidiumhé.gház közösségének, a hadnak volt. Végh 2007. 117-136. Legszebb megfogalmazása: „Kanizsa ellen való végházak” Páljfy 1997. 263. 107 A középkor és koraújkor kutatásának egyik legnagyobb problémája éppen a két korszak mesterséges választóvonalának és a magyar nyelvű források tömeges megjelenésének időbeli egybeesése. Más szóval a középkorkutatás hagyományosan 1526-hoz kötött vége szabályos falként tornyosul az alig két évtizeden belül megsokasodó magyar nyelvű iratok nyújtotta értelmezési lehetőségek, és a két mesterségesen létrehozott korszak együttes vizsgálata előtt. Magyar nyelvű oklevelek hiányában a középkorkutatás saját modern fogalomrendszert alakított ki, amely mélyen beépült a koraújkor szempontrendszerébe is. Ugyanakkor a magyar nyelvű források okozta ellentmondások miatt sokszor párhuzamos fogalmi értelmezések alakultak ki. A legjobb példa erre a castellanus!porkoláb, amely a középkorász várnagy terminológia okán napjainkig hatóan azt eredményezte, hogy a porkoláb a koraújkorban börtönőrként lett meghatározva, holott ugyanazon tisztségről van szó. Ebben az esetben tehát a modern terminológia kiszorította az eredetit. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy a várnagy modern fogalma, a szakirodalmi tartalom alapján, csak részlegesen egyeztethető össze a porkoláb/castellanus tisztségének valós mibenlétével. A probléma felismerése korántsem újkeletű, lévén a fogalomalkotás okozta veszélyekre már a 19. század vége óta több jeles kutató is felhívta a ügyeimet, mindmáig szerény eredménnyel. Pauler Gyula: „Alig van nehezebb feladata a történelemnek, mint elnevezésekről, melyeknek értelmét mindenki ismeri, vagy ismerni véli, kimutatni, érthetővé tenni, hogy azokkal valamikor egészen más fogalmakat fejeztek ki. "Pauler 1882. 202., Gábor Gyula: „Csak az elsárgult oklevelekben van az igazi élet, melyekből hamisítatlanul buzog elénk a maga öserejével a történeti igazság. ” Gábor 1908. V—X.; Engel Pál: „Azt is be kellett látnom, hogy a prekoncipiált szókincs, amelyet útravalóul rám bíztak, nem alkalmas az engem érdeklő jelenségek leírására, sőt - amennyire meg tudom ítélni — semmiféle politikatörténeti jelenség leírására sem, napjaink eseményeiig bezárólag. ... jobban járok, ha a történeti jelenségek leírásában lehetőleg ahhoz igazodom, amit a történeti forrásokban találok, és előre gyártott műszavak helyett, amennyire lehetséges, az ő szókincsükből építkezem. ’’Engel 1988. 3-4. Az ország és uraság korabeli fogalmáról Engel, 1998. 69-73. 108 A tanulmány második felét, „A győri polgárság lélekszáma a középkor végén” címmel terjedelmi korlátok miatt később közöljük. 31
