Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)

Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához

SZATLÓCZKI GÁBOR

árulhattak saját hasznukra. A Sopron megyei Endréden a polgárok mellett szabadföldi zsellérek is éltek. Az 1592-es urbáriumból egyértelműen kiderül, hogy a zsellér módra szolgáló polgárokhoz képest ők valóban nem bírtak sessiot, hanem a jobbágyként szolgáló polgároktól elvett velálon kívüli helyföldeken építettek házat. Ekképpen az 1584- es urbáriumban a házas zsellérek neve mellé a „szabad földön vagyon háza, az polgárok beleyo/z/fV’megjegyzést írták, majd az 1592-es urbárium panaszjegyzékében a polgárok tételesen is előadták mindezt: „... Panaszkodnak azones, hogy Horvát Mátétól helfeldet, egy hold feldet vettek el, ... kikre szállétottak selléreket. ”*2 Az endrédi zsellérek szintúgy különbséget tettek saját maguk és a többi zsellér módra szolgáló polgár között, tudniillik ekkor éppen azt panaszolták, „... hogy szolgálattyok szöntén annyi vagyon, mint az beleseknek gyalogul. ”A gyalogul szolgáló helyesek alatt nyilvánvalóan a zsellér módra szolgáló polgárokat, másként a szegényjobbágyokat és a helyföld nélküli ülést (zsellérhelyet) bíró zselléreket értették. Az endrédi zsellérek és a zsellér módra szolgáló polgárok között azonban akadt egy további lényegi különbség, miszerint a sessiot, másként polgárhelyet birtokló zsellérek a besztercei polgárokhoz hasonlóan bort is árulhattak, ebből fakadóan pedig lényegesen több jövedelemmel rendelkeztek.42 43 Hasonlóképpen árultak bort az ordói zsellér módra szolgáló polgárok, de mivel a babótiakkal egy bíróságot alkottak, ezen kötelezettségükben és jogukban is osztoztak. így amikor az uraság borát árulták ki, először a babótiakon került a szerjárás, utána pedig az ordóiakon. Vélhetően a saját boruk eladásakor pedig ugyanezen mód szerint, egyik-másik „kerülőben” árultak.44

Az eddigiekben különféle példákon át néhány részletében megismerhettük a polgár, a zsellér és a jobbágy fogalmát, valamint a társadalmi jogállásuk és a ráépülő szolgálati formájuk korántsem egyszerű viszonyrendszerét. Mindezek fényében a polgár {civis, villanus) tehát az volt, aki a falun vagy a városon belül, annak rendjén fekvő ülést, szállást, helyet {sessio, mansio, fundus), másként házat és kertet bírt, függetlenül attól, hogy a sessiojához tartozott-e jobbágyi helyföld, vagy nem, továbbá arról jobbágyként vagy zsellér módra gyalog szolgált. A polgár az ülésének nemcsak az ingóigazságát, azaz a jövedelme jószágát, hanem az ülés földjének ingatlanigazságát is bírta. A világi közösség {communitas), más szóval a velài, és az egyházközség teljes jogú tagjai csak a polgárok lehettek, ők rendelkeztek választójoggal és választhatósággal, valamint egyéb kötelezett42 Összesen hét jobbágytól vettek el 1-1 hold földet. MNL OL E 185 9. tétel nr. 212. 151. föl., Az 1584-es urbárium szerint legalább 18 zsellért szállítottak, de a különbség vélhetően abból fakadt, hogy a többieket a még szabad pusztahelyi földekre szállították, vagy házaikhoz nem járt kertföld. MNL OL E 156 a. fase. 56. nr. 33. 117. föl. Az 1608-as urbárium szerint a zsellérek egy részének 1-1 hold földje volt, ami tehát azonos az elvett helyföldek méretével. Ekkor az urbáriumban már csak 6 szolgáló házas zsellér szerepelt. MNL OL E 156 a. fase. 12. nr. 42.d. 170. föl.

43 „... csak, hogy bort nem árulnak, de egyéb féle szolgálattyok egyenlőképpen az helesekvel. Azon könyörgék ü nagyságának, hogy szolgálattyokat le szállécsa, selléröl készek szolgálni.” MNL OL E 185 9. tétel nr. 212. 152. föl.; Külön figyelmet érdemel, hogy bár a zsellérek panaszából világosan kiderül, hogy az ülések egy részét szegényjobbágyok bírták, megtévesztő módon az összeírásban egyetlen íesííobirtokos neve mellett sem szerepel megkülönböztető bejegyzés, más szóval mindhárom fentebb említett csoportot egyaránt csak a szolgálati formájukkal jegyezték fel, azaz zsellérként.

44 „Bor árulásból vagyon illyen módok, hogy ha az babótiakon az bor árulás meg kéről, űkis másik kerülőben árulnak. "MNL OL E 185 9. tétel. nr. 212. 24-25.

16