Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Forrásközlések - Perger Gyula: Egy furcsa szerelmi história. Az utolsó győri nyilvános lefejezéshez vezető út története
PERGER GYULA Érdemes arra a Második Al Peres is, kinek részéről elől adott Esze vételek, koros voltánál fogva, és az el követett gyilkosság módja tekintetéből egészlen el enyészlenek; a perbeli Irományok nyilván ki derítvén, hogy ő is Buja Társával egy formán törekedett Férje el emésztésére, minekutánna ő adta a Gyilkoló Eszközt az első rendbeli alperes kezében, és annak meg ölésére kénszerítette is, minek utána az is ki sülne ellen, hogy minden szánadozás és irtózás nélkül ő is Gyilkolni segítette, mint hogy a Gyilkosságot meg az utolsó szem pillantásban is akadályoztathatta volna; és azt nem tselekedvén, Férjét szeme láttára kínos halállal e Világbul ki végezni előre föl tett szándékból engedte, és egyszersmind segítette is — nintsen helye a szánakodásnak — mellyre valójában, mint Férjének nyilvánságos gyilkosa érdemetlen. A ki a leg szentebb Törvényeit a köz bátorságnak annyira lábával tapodta, ki az oltár előtt hittel pötsételt hívsége helyett Férje Vérében mártotta kezeit, nem érdemes hogy az élők sorában maradjon, közönséges botránkozást, és irtózást gerjesztett mindeneknél borzasztó tselekedete ezen Al Peresnek, de még nagyobb botránkozást szülne ő, ha tovább is életben hagyattatna, és a köz Társaságnak valamikor vissza adattatna. Kéri annak okáért mint felyebb, meg ujj írván az előbbieket a bosszú álló Törvénynek ki szolgáltatását, várván a végzést. Ns Imre László Rab mellett — Azt vétatja Fiscus Ur hogy Imre László állétásait proba Irományokkal nem támogatja, azért tehát világos az hogy ő előre ezen Gyilkosságra magát el tökéllette volna — de Fiscus Ur okoskodása a törvény előtt azért sem álhat, mivel azt a mit nem tett valaki, és ami belső indulatok[na]k eszközlése által történt, lenni állítattik az belső indétto okokra nézve, próbát se pro, se contra addig nem szenved, még meg nem mutattathatik az, hogy az illyetén belső Föltétel, és szándék per actus ex ernos meg nem bizonyéttatott, már pedig Imre László soha se próbálta Horvát Pált tsak kis ujjal-is ezen eseten kívül illetni de nem-is leselkedett utána — pedig tehette volna, és tette volna-is minden másnak jelentise nélkül többnyire együt járkálván a Deákok után, és azon kívül-is Egymástul Idegenek nem lévén, de nem tette, és nem követte el ezen Gyilkosságot, holott jobb módját-is ejthette volna; Estvét tudniillik, és magányosságot választhatván a Gyilkosságra, de nem tette, mert szándéka Gyilkosságot el követni soha nem volt, az asszon Ingerlésének pedig magányossan lévén holott nem engedett szeléd természete, és most se követte volna-el ezen rosztselekedetétt annyira-is mint magát vádolja, ha a jelenlévő asszon erre annyira nem ösztönözte volna. A mi Tiszti Ügyviselő Urnák Imre László Leveleiből való okoskodás, és abbui Imre Lászlónak Horvát Pál Halála ellen való Törekedésének kihozását diete - szinte tsak puszta okoskodás, mert abbui azt világossan ki hozni nem lehet. Tehát vagy Imre Lászlónak védelme, és Tiszti Ügyviselő Úrnak okoskodása, mivel magának Tiszi Ügviselő Úrnak allétása szerint proba Irományokkal nem támogattatik nem állhat meg — következéskép egyike sem, mivel in Criminalibus probae debent esse clarae. Vagy ha egyiké meg álhat, Imre László védelmének kell meg állani tam ex regula Interpraetationis, quam ex Regula Juris — Mivel Qui liber verborum tuorum optimus Interpres est — és azért mivel (kivált a Büntető pörökben) Favous ampliandi, adia [.....] sent — de külömben-is föl 142
