Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Forrásközlések - Domokos György - Bagi Zoltán Péter: Francesco Mella kapitány levelei Győr 1597. évi ostromáról
FRANCESCO MELLA KAPITÁNY LEVELEI GYŐR I 597- ÉVI OSTROMÁRÓL mine pikával és ötven muskétával. így indultunk hát útnak, s azt a parancsot hagyta, hogy se a lovasság, se több gyalogos ne jöjjön utánunk. A Rábca mentén vonultunk, két puskalövésnyire Győrtől, s ott a franciák és mi is leszálltunk a lovakról, s a lovak őrzését rábíztuk tíz pikás és tíz muskétás katonára, mi pedig tovább haladtunk előre, továbbra is a Rábcát követve, egészen a városig, ahol az uraság elküldött előre tizenöt embert és egy pár magyart, akik gyalogosan követték, hogy foglaljanak el egy romos házat, ami fedezékül szolgálhat. A törökök, akik látták az egész [Ív] táborunkat, jól felmérték, hányán vagyunk és kitörtek a várból ötven janicsárral és megközelítették azt a fent mondott állást, amit elfoglaltatott az uraság, és elkezdődött a csatározás. O hátrébb állt meg, fél puskalövésnyire egy háznál, jól védve a tüzérségtől, ahonnan körben minden jól látszott. Elküldte ekkor az úr az előbbiek megsegítésére az egyik kapitányát húsz muskétással, akik odaérve meghátrálásra késztették a törököket. Azután elküldött egy katonát azokhoz, akiket a lovak őrzésére hagyott, hogy jöjjenek előre hozzá, és kevés kellett hozzá, hogy a lovasságért is üzenjen, pedig figyelmeztették, hogy a visszavonult török katonák látják, hogy a mieink egyhelyben vannak a korábbi helyen és nem jön senki a segítségükre. Ekkor hatalmas lendülettel vagy háromszáz janicsár tört elő, részint puskával, részint szablyával, a szokott harci dühvei közeledtek a mieink felé három zászlóval, piros és fehér volt mindhárom. A mieink, amikor meglátták őket, az előretolt helyen lévők menekülésre fogták a dolgot, s a velük lévő kapitány maga is menekült onnan. Az uraság azonban megparancsolta, hogy forduljanak vissza, s a törökök elérték a mieinket. A Johann uraság őrzésével megbízott katonák is valamennyien megfutamodtak, semmibe véve a parancsokat, százhúszan, muskétások. Amikor az uraság meglátta ezt a zavarodottságot, lóra szállt, mivel már a lovakat is előre hozták addigra. A franciák már hamarabb elmenekültek, már nem gondoltak másra, csak arra, hogy megmeneküljenek. Az uraság mellett csak egy korzikai káplár (Méltóságod seregéből) és jómagam, közrefogtuk és óvatosan vonultunk a húsz muskétással együtt, amikor eldördült egy ágyúlövés, ami telibe találta az uraságot a jobb vállán és szétroncsolta az egész fejét, hogy az agyveleje szétfröccsent, részint énrám és a lovamat is beterítette. Ez lett hát a vége Pernstein lovagnak.36 Méltóságos Uram, ő soha nem ismert félelmet, a visszavonulás közben is énekelt, tudván tudva, hogy látják őt a várból. Mindenki menekült és a nyolcvan katonából húsz sem ért vissza a táborba, a többit lekaszabolták. A táborunkat őrző lovasok, amikor meghallották a csatazajt és a törökök lövéseit a várból, előretörtek, de a janicsárok meghallva a lovasok közeledtét visszavonultak, s ott hagytak megölve a mieink közül szinte mindenkit. Előretört még ezután vagy százötven török lovas, akik csatázni kezdtek a mieinkkel, és a tüzérségük is megölt vagy 36 Pernstein haláláról eddig csak Istvánffy Miklós leírását ismertük, amely a következőképpen számolt be az eseményről: „S történők Szent Mihály havának 28. napján, hogy mikoron Prestensky az sáncokot és álgyúkat látogatni indulván, lóra akarván ülni, és őrizkedés nélkül valami keveset mulatozna, az ellenségtől az bástyáról mintegy célra arányoztatván, egy igen nagy vasgolyóbis arányozva találásával, mindjárást elszaggatván elveszne.” Ezzel szemben Mella igen részletes leírást adott az eseményről. Pernstein halálának időpontjaként pedig szeptember utolsó napját, azaz szeptember 30-át említette. Ráadásul Mella az egyetlen, aki beszámolt arról, hogy Pernstein ténylegesen tervezett már ekkor is egy petárdás támadást Győr ellen. ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8970. fok: 229r-230v; Istvánjfy 2009. 282. 113
